Ugrás a kommentre

Dawn of the Empire - A Birodalom hajnala


Donát

Ajánlott hozzászólás

Helósztok. Ezt a topicot azoknak hoztam létre, akik szeretnek irogatni, és szeretnének összehozni egy jó kis történetet.

 

Hangsúlyoznám: ez nem egy szerepjáték topic. CSupán arról szól a dolog, hogy indítok egy történettel, a következő hozzászólásban, és akárki folytathatja. írhat ezzel párhuzamosan, ugyanebben az időben, egy másik szereplőről, vagy akár az általam megkezdett történetszálat is folytathatja, teljesen mindegy, a lényeg, hogy egy jó kis történet kerekedjen ki.

 

Kérek mindenkit, hogy mostantól azokat a hozzászólásokat, amelyek nem a történethez, nem a topichoz kötődnek, más színnel jelöljétek, vagy legalábbis valamilyen megkülönböztetéssel.

 

Remélem többőtöknek is kedve lesz írni, mertha nem, sajnos akkor kudarcba fullad a próbálkozásom :D [Dzséjt, Krande, rátok számítok, persze csak ha lesz időtök :D]

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Digitális napló

 

Név: Nhered Onhzi

 

Bolygó: Plamithy

 

Bolygó adatok.: Kettőszázhetven nap keringési, huszonegy óra tengelykörüli idő.

 

Archívum adatok: A bolygót a kalym nép uralja. Hierarchikus társadalmi rendszer, despotikus uralkodási mód. Egyeduralkodója a plam. Egyik néppel sem élnek szimbiózisban. Minden egyéb faj alárendeltjük Plamithy-n. A Playia-rendszer egyetlen lakott bolygója. Kereskedelemtől teljesen elzárt. A Köztársaság tagja háromszázhuszonegy standard éve. Nyersanyagban gazdag. Katonai egységek száma – nincs adat. Utoljára háborút hétszázhatvannégy éve viselt a tőle háromparszekre fekvő Leyma-rendszer hetedik bolygójával, Ryattal.

 

Misszió háttere: A szeparatista egységek pontosan két standard héttel ezelőtt kezdték meg hadműveletüket a bolygó ellen. Az orbitális pajzsgenerátort belülről szabotálták, a planétán anarchia tört ki, az uralkodót megölték. A szeparatisták behatoltak a palotába, és irányításuk alá vonták a bolygó fegyverrendszerét.

A főkancellár, a Szenátus egyöntetű szavazásával bírva százharminckétezer katonát irányított az első frontra, utánpótlás egy-két standard héten belül. Az osztag vezetője Nhered Onhzi Jedi-lovag.

A csapatok három nappal később kiléptek a hiperűrből Plamithy gravitációs zónájában. További információ nem áll rendelkezésre.

 

Első bejegyzés.

 

A Plamithy hetvenhetedik keringési napja. Kilenc óra ötven perc.

 

„ Kezdés. Katonai napló, első bejegyzés. Nhered Onhzi vagyok, a Jedi-tanács és a Köztársaság főkancellárjának felhatalmazásával beléptem Plamithy légterébe. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bolygó fegyverrendszerét a szeparatisták vezérlik, minden hadüzenet nélkül tüzet nyitottak előre küldött rövid-távú gépeinkre. Az orbitális pajzs nem működik a bolygón, így könnyedén le tudtunk szállni. Csapataim megkezdték az előrenyomulást Kalomba, ám jelentős ellenállásba ütköztünk. Jelenleg a város határában állomásozunk, és igyekszünk felvenni a frontvonalat. Nhered Onhzi: vége.”

 

- Nem nekem találták ki a katonai napló vezetéstét – morogta a férfi az orra alá, majd körülnézett, és a közelben álló klón parancsnokához fordult. – Hyler, idejönne?

- Uram? – kérdezett vissza a parancsnok, miközben szalutálva megállt a Jedi előtt.

- Küldje el a csapatszállítóhoz a traszporteren a jelentésemet. Ott pedig továbbítsák a Tanácsnak - mondta a Jedi.

- Uram, a mai Szenátusi határozat értelmében csakis a főkancellárnak továbbíthatjuk a jelentését – válaszolt monoton hangon Hyler. Szavában nem volt semmilyen érzelem.

- Ez felettébb nyugtalanító – ráncolta a homlokát Nhered. - Ki akarják zárni a Jediket az irányításból?

- Uram? - értetlenkedett a klón.

- Maga csak tegye, amire megkértem. Úgy értem küldje a jelentésem et a főkancellárnak. Majd én elküldöm a Tanácsnak.

- Értettem! – nyugtázta a parancsnok, majd a jelentést tartalmazó adattáblával az oldalán távozott.

 

 

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

- Windu mester – bólintott Nhered Onhzi holografikus mása.

- Nhered – viszonozta a Jedi-mester a köszönést. – Mi történik Plamithy-n?

- Csapataink landoltak a bolygón, és megpróbálták elfoglalni a főbb irányítópontokat. Sajnos a bolygó védelmi- és fegyverzeti-rendszere szeparatista kézen van, ami felettébb megnehezíti a dolgunkat.

- Mennyien vannak a szeparatisták?

- Nem tudom, de jó néhány század… és attól tartok az utánpótlás hamarosan érkezik. Valamiért nagyon fontos ez a bolygó nekik. Talán most, hogy Dooku elesett, kicsit visszavesznek az elánból…

- Ideje volt már Dooku halálának – bólintott Windu. – Immáron semmi sem állhat az utunkba, hogy véget vessünk a háborúnak.

- Grievous – jegyezte meg Nhered.

- Grievous gyáva. Képtelen irányítani egy összehangolt támadást. Csupán napok kérdése, hogy megtaláljuk, onnantól pedig a szeparatisták napjai meg vannak számlálva.

- Mindenesetre… mégha a háború be is fejeződik... kétlem, hogy békés időszak elé nézünk: elég nyugtalanító, ami Coruscant-on történik. A főkancellár egyértelműen ellenünk hangolja a Szenátust.

- Egyetértek. – morogta a Jedi-mester. – A Szenátus úgy ugrál, ahogy Palpatine fütyül. Ma is újabb jogokat szavaztak meg a főkancellárnak… Azt kell mondja, a Köztársaság lassan névlegessé válik. A katonai törvény értelmében minden hatalom Palpatine kezében nyugszik. Lényegében a Szenátus léte teljesen fölösleges.

- Tudom. Ma azzal kellett szembesülnöm, hogy a klón osztagok immáron egyenesen a főkancellárnak jelentenek. Mintha… összeesküvés készülne ellenünk.

- Sötét dolgok vannak készülőben, egyetértek. Nyitva kell tartanunk a szemünket. A sötét oldal körül veszi a főkancellárt. A háború ellenére a Jedikre nagyobb szükség lenne itt, mint a harcokban, ráa...

- Elnézést, mester, meg kell szakítanom az adást: megkezdődött a harc a Plamithy légterében. Megérkezett a szeparatista utánpótlás.

- Az Erő legyen veled, Nhered.

- Az Erő legyen Önnel, Windu-mester.

 

 

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Agas nagyot nyújtózott. Jól aludt és elég sokat, amit szakmáját és hajóját tekintve elég ritkán mondhatott el magáról. Szakmája miatt azért, mert - ahogy azt megfogalmazni szokták - "független vállalkozó" volt, így elég sűrűn került szembe a becsületesebb hajlamú, vagy legalábbis nehezebben lefizethető személyekkel, másrészt hajója, az Ebon Hawk olyan roncshalmaz volt, hogy egyik pillanatról a másikra akár a totális energiavesztésre is képes.

Most viszont nem zavarta meg se finánchajó, se műszaki hiba, így nyugodtan kialudhatta magát. Most már örült, hogy kiadott annyi pénzt azért a droidért. Mikor bemutatták neki, azonnal elküldte melegebb éghajlatra az eladót. Aztán ez az egyén sikeresen meggyőzte, hogy régi űrhajóhoz régi mechanikai egység dukál, főleg az olyan régiségekhez, mint amilyen az Ebon Hawk, ami olyan régi, hogy a műszaki történelem könyvek is csak megemlítik a típusát.

Így, becserélve legújabb asztromechanika egységét, aminek árából egy YT-800-as teherhajót tudott volna venni, a birtokába jutott T3-M4, a mai asztromechek sokadikük nagypapája, amelynek memóriájában az eladó állítása szerint még Darth Revanról is szó van. Egy biztos, a processzorának a gyártási éve körülbelül 4000 évvel ezelőttre tehető, így nemcsak, hogy öreg, mint az Ebon Hawk, hanem pont olyan öreg.

Mikor a fedélzetre hozta, már szinte biztos volt benne, hogy rossz üzletet csinált. A 4000 éves processzorról még álmában se hitte volna, hogy működik, pedig így volt. T3-M4 első gombnyomásra beindult és már rá is cuppant a Hawk adatbankjára, hogy bepótolja történelmi lemaradását. Miután végzett, örömtelien nekilátott a hajó helyrepofozásához, és Agasnak a kisujját se kellett mozdítania. Sajnos egy kukkot se értett a droid csipogásából, mert az még az R2-esek csipogásánál is egyszerűbb fütyülések és sípolások tömkelege volt.

Már ráállította K-9TD-t, hogy fejtse majd tanulja meg T3 nyelvét. A protokoll droid eddig nem sok sikerrel járt.

Szóval, Agas mindent összevetve örült T3-M4-nek, jó üzlet volt kicserélni az R2-essel, ami azt se tudta, hol a Hawk eleje és a vége. 9TD se unatkozott már és még ő is ki tudta magát aludni.

Amire szüksége is volt, hiszen legújabb megbízója a Mygeeton várt rá, ahol pillanatnyilag a háború frontvonala húzódott. Ez pedig eléggé nyugtalanította, de olyan busás haszont szimatolt a levegőben, hogy elvei ellen téve, melyek szerint a frontvonalat messze elkerüli, elindult a bolygó felé.

A hiperhajtómű rakoncátlankodása miatt sajnos fokozatosan tudja csak megközelíteni uticélját, mert folytonos használat mellett valószínűleg felrobbanna. De T3 már dolgozik a helyreállításon és míg ezen munkálkodott Agas aludt. Mostanra mind a Hawk, mind ő menetkészek.

Beült a pilótafülkébe és beindította a navikomputert. Pár percbe beletellett, mire a számítógép kiköpte az ugráshoz szükséges adatokat. Amint megkapta, teljes sebességre gyorsította a hajót, hogy fénysebességről visszatérve egy másodpercig se nyújtson álló célpontot, majd a térváltó kart lehúzva belépett a hipertérbe. A csillagok megnyúltak, aztán egy fehér villanás és máris a hiperűr kékes alagútjában repült.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A fiatal nő a hírek ellenére nyugodt arccal állt nem sokkal tanítója mögött. Aggódott az újabb hírek hallatán, de nem hagyta, hogy ez kösse le minden figyelmét. Feladatuk volt a Plamithyn, arra fókuszált. Shaitana Ear’Mer padawan volt, de már csak a próba volt hátra, hogy megszabadulhasson tanítványkellékeitől, és lovagként a Jedi Rendet szolgálva önálló feladatokat hajtson végre. Talán ez a küldetés lesz az utolsó, melyen mesterével közösen vesz részt. Nem bánkódott volna akkor sem, ha még hónapokat kell várnia, hogy bebizonyítsa, kiérdemli a lovag címet, de élete egyik fontos fordulója előtt állva már várta azt. Szerette és tisztelte mesterét, hiányolni fogja útmutatását, de az elválást az élet természetes részének tartotta. Egyszer be fog következni. A megbeszélés befejeztével közelebb lépett Nheredhez.

-Látom, aggódsz a legújabb hírek miatt, de Coruscant messze van, nekünk pedig itt van feladatunk.- közölte vele Shaitana a véleményét. Tanítvány volt, de megvoltak a saját elképzelései és gondolatai.

-Ismét Te viselkedsz oktatóként, ifjú padawanom.- feddte meg szelíden a nőt, de a szája szegletében bujkáló alig leplezett mosoly elárulta, hogy nem veszi zokon az állandó kotnyeleskedést. Ismerte annyira, hogy tudja, jó szándék vezérli.

-Bocsánatodat kérem.- hajolt meg Shaitana.

-Rendben. Mint ahogy mondtad, feladatunk van, tehát lássunk hozzá.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Plamithy. Jelentéktelen bolygó. Nem az a fajta intergalaktikus csomópont, ahol minden második sikátorban fejvadászok járnak, vagy amelyet mindenegyes nagy terveket szövögető birodalmi hadvezér az elsők közt akar uralma alá hajtani.

Csupán egy jelentéktelen bolygó, a galaxis Coruscant-tól távol eső szegletében. Lakosai, a kalymok a trukta kristály feldolgozásával, felhasználásával, kereskedelmével foglalkoznak. Maga a kristály elsősorban remek energiahordozó, nem véletlen, hogy egy ezred standard évvel ezelőtt pontosan ennek az ásványanyagnak köszönhette Plamithy egykoron viszonylag fontos szerepét. A régi teherszállító hajók hiperhajtóműve a trukta kristály fúziós bomlásával előállított energiát használták fel, ám ez az idők során túlságosan elavult, a bolygó pedig visszasüllyedt oda, ahová mindig is tartozott: a jelentéktelen planéták közé.

Persze előtte még – ahogy az csöppet sem ritka – a kereskedelemből megszerzett hatalmas vagyonból háborút indított a tőle három parszekre fekvő Ryattal, melynek csúfos katonai bukás illetve pénzvesztés lett a következménye.

 

Persze ez már Plamithy csöppet sem dicső történelmének a része. Azóta sok minden változott, a bolygón élők immáron kikerültek a kereskedelem vérvonalából, bolygón belüli önellátásra rendezkedtek be, és pontosan négyszázhatvanegy standard éve hatalmas vérengzések után, a planéta államszervezete megváltozott, a zűrös, néhol már anarchisztikus demokráciát felváltotta az arisztokratikus-, később a despotikus királyság.

Az így megteremtett béke lehetővé tette a bolygónak, hogy először csatlakozzon a Galaktikus Federációhoz, mely a környező csillagrendszerekhez csatolta, és mely lehetővé tette, hogy háromszázhuszonegy standard éve csatlakozzon a Köztársasághoz.

 

A bolygó békéje ezek után évszázadokon keresztül érintetlen maradt, ám hetvenhat standard éve ismételten fellángoltak a harcok, és egy évre rá dinasztiaváltás következett be a trónon. Az akkori zűrzavarok olyannyira ellehetetlenítették a bolygó diplomáciai részvételét a Köztársaságban, hogy a Jedi-rend kénytelen volt odaküldeni egy lovagot, hogy tisztázza a helyzetet.

Ám ami ekkor történt, az messze a legkínosabb történés a bolygó kétezer éves történelme során: a kiküldött Jedi, Dumar Sharid, eltűnt, és csak nagy sokára, három évvel az incidens után került elő, a bolygó egyik lakatlan pontján – élettelenül. A Jedi-rend ezek után a teljes bolygó felelősségre vonását helyezte kilátásba, amennyiben Plamithy vezetősége nem állítja törvény elé a feltételezett gyilkosokat.

A helyzetre végül gyógyírt jelentett az a tény, hogy két szökött rab, nevük ismeretlen, elfogása után vallomást tett, melyben beismerték, hogy elrabolták a Jedit, mivel féltek, hogy illegális üzelmeik lelepleződnek. Elmondásuk szerint a Jedit eladták egy bizonyos Ohmarnak, akit azóta se láttak.

Plamithy uralkodója, hogy példát statuáljon, kivégezte mindannyiukat, és ezzel végleg megszilárdította hatalmát a trónon.

 

A klón-háborúk kitörése sokáig nem fenyegette a bolygó békéjét. A Köztársaság fölöslegesnek látta a csapatok kivezénylését Plamithyre, elvégre semmi sem utalt arra, hogy a szeparatisták valaha is szemet vethetnének a jelentéktelen csillagrendszerre.

Egészen egy évvel ezelőttig, amikor is a szakadárok seregei – egy bizonyos Wamur tábornok vezetése alatt – elfoglalták a Playia-rendszerhez legközelebb fekvő Timur-rendszert. Bár a Köztársaság biztosította védelméről Plamithyt, katonai lépésekre nem volt szükség, így erre nem is került sor, csak akkor, amikor – egy apró incidensnek köszönhetően (egy elromlott hiperhajtóműjű hajó, mely a Plamithyről szállt fel, mindenfajta engedély nélkül leszállt a Timuron) – a szeparatisták átvezényelték seregeiket a bolygóra.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nhered Onhzi kissé révetegen nézett maga elé. Minden szemszögből elemezte a helyzetet, az itt létüket, a feladatukat, de nem talált semmit, ami aggódásra adott volna okot. Leszámítva azt, hogy egy háború kellős közepén állnak. Persze egy Jedit nem rettent meg holmi háború. Ám hiába tűnt minden megfelelőnek, Nheredet mégis átjárta a megfoghatatlan balsejtelem. Határozottan rossz előérzete volt. Nem tudta megmondani, hogy mi okozza ezt – még az Erőben is elmerült, hogy választ találjon – csak azt érezte, hogy negatív dolgok vannak készülőben.

- Mester, valami baj van? – lépett oda hozzá tanítványa, Shaitana. Onhzi hirtelen elmosolyodott, eszébe jutott, az a tizenkét éves kislány képe, aki hat éve ugyanazt kérdezte tőle, mint most. Akkor tudott rá válaszolni, mert érezte a baj okát, de most…

- Valami rossz érzés fogott el – morogta Onhzi.

- Hogyhogy? – kérdezett vissza őszintén a padawan. – A szeparatisták készülnek valamire?

- Nem tudom, Shaitana, nem tudom – Nhered megdörzsölte halántékát. – Érzem, hogy készül valami… valami… ellenünk – morogta.

- A Köztársaság ellen?

- Nem… sokkal inkább… a Jedik ellen – fejezte be a gondolatmenetet a Jedi-lovag.

- A Jedik ellen? – ez inkább kijelentés volt, mint kérdés. Egy megdöbbent megállapítás. – Ezek szerint még mindig a coruscant-i dolgokon rágódsz?

- Igen, vagyis hogy nem… csak… keresem az okát a rossz érzésemnek. Nagyon furcsa dolgok történnek, mióta idejöttünk. Először az a rezgés a landoláskor, most pedig ez… nem értem.

- Rezgés?

- Valamiféle rezgést éreztem az Erőbe, mikor ideértünk.

- Úgy érted, van valaki a bolygón, aki rezgést keltett az Erőben? – Shaitana érdeklődve pillantott fel mesterére.

- Fogalmam sincs. Más is okozhatta. Talán valami...

- Nem lehet, hogy a mestered miatt? – tette fel a kérdést Shaitana, de ekkor a párbeszédet félbeszakította az érkező klónparancsnok.

- Uram!

- Igen? – fordult a parancsnokhoz Nhered.

- A szeparatisták megtörték vonalainkat az atmoszférában. Landoltak a bolygón.

- Tehát túlerőben vannak.

- Így van, uram – bólintott Hyler.

- Ez esetben… cselekednünk kell. Mi a helyzet az előre tolt vonalakkal? Sikerült jelentős csapást mérni a szakadárokra?

- Negatív, uram. Továbbra sem sikerült felderíteni a szeparatisták földalatti bunkerét. Onnan jönnek elő, és támadnak. Amíg nem találjuk meg őket, nem tudjuk felvenni velük a harcot.

- És merre felé lehet a bázis?

- Máris, tábornok, egy pillanat! – a klóntiszt megnyomott egy gombot kesztyűjén, mire egy vizuális térkép bukkant elő a semmiből. A bázis valahol ezen a területen lehet – kerített körbe egy kis részt a térképből a parancsnok. – Az igazi gondot az okozza, hogy a bolygó ezen része erdős, így szinte lehetetlen felderíteni.

- Értem. Ez esetben nekünk kell odamenni, Shaitana – szólt Onhzi tanítványának.

- Parancsnok, magának is van feladatom. Küldjön néhány osztagot a városba, civilben. Szeretném, ha egy kicsit felderítenék a terepet, hogy mire visszajövünk egy épkézláb tervet dolgozhassunk ki. Ha a városon kívüli bunkerüket megsemmisítjük, kénytelenek lesznek a város felől támadni. Akkor pedig lecsapunk rájuk. Addigra megérkezik az erősítés.

- És mi lesz, ha Önök nem térnek vissza? – kérdezte tárgyilagosan Hyer.

- Ez esetben Önre bízom a támadás véghez vitelét – bólintott Onhzi.

- Értettem, tábornok.

- Leléphet.

 

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

- Mester, valami rosszra számítasz?- kérdezte Shaitana. Onhzi aggodalma kezdett rá is átragadni. Baljós érzések fogták el őt is, de többet nem érzékelt az előttük álló eseményekből.

- Nem látom előre, hogy ezen a kitérőn történne valami, de egy háborúban mindenre fel kell készülni. A csapatoknak el kell végezniük a feladatukat akkor is, ha mi nem térnénk vissza.

- Értettem, mester. – ennyi elég is volt a padawannak. Lecsendesítette elméjét, és a gyakorlati tennivalók után nézett.

- Vigyük el az egyik siklót, sok időt takarítunk meg vele, ha azzal megyünk. Miután elértük az erdőt, még mindig mehetünk gyalog.

- Jó ötlet, de a siklót egyébként is távolabb kell hagynunk, mert úgy könnyebben észlelhetnek minket. És ne feledd, hogy terepet felderíteni megyünk, nem harcolni. – emlékeztette tanítványát a feladatra. A nő félmosollyal válaszolt rá.

A háttérben néhány osztag civilbe öltözött klónkatona hallgatta Hyler parancsnok eligazítását. A rövid, világos utasítások kiadása nem vett igénybe néhány percnél többet.

- Miután bejutottak a városba, egyesével szóródjanak szét, és mindenről készítsenek jelentést. Elsősorban a katonai, stratégiai támaszpontok, épületek elhelyezkedésére és a csapatok összetételére, mennyiségére, mozgására figyeljenek. Megértették a feladatot?- kérdezte a klónparancsnok kifejezéstelen hangon. Valójában nem várt választ, de a katonai protokoll megkövetelte, hogy feltegye a kérdést.

- Igen, Uram. – az egyszerre érkező szabvány válaszok hallatán Shaitanának kétségei támadtak, hogy okos dolog-e klónokat küldeni a városba. A klónharcosok tökéletesen végre tudják hajtani a kiadott parancsot, kiváló harcosok, de véleménye szerint messziről lerítt róluk, hogy nem hétköznapi civilek, és az egyformaságuk azonnal lebuktatná őket, ha nem szóródnának szét Kalomba való érkezésük után. Elhessegette maga elől a borús gondolatokat, és mesterével az egyik kétszemélyes katonai siklóhoz ment.

- Ha elértük az erdős részt, érdemes lenne szétválnunk. Külön-külön nagyobb területet tudnánk átfésülni, és ha egyikünket elkapják, a másik még mindig folytatni tudja a keresést. – tanácsolta Shaitana mesterének.

- Hmm, ezt nem tartom jó ötletnek. Még tanítvány vagy, ne kódorogj el mellőlem, ha nem muszáj. Majd menet közben változtatunk a felálláson, ha úgy alakul. Majd az Erő megmutatja a helyes utat, mint mindig. Ezt soha ne feledd.

- És legyünk rugalmasak, ugye? – kérdezte hamiskás mosollyal a padawan, emlékezve arra, mit tanult az elmúlt években, mikor a katonai stratégiákat kidolgozó mesterét figyelte.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Jedi-lovag és tanítványa egymás mellett haladva érkeztek a hangárba. Onhzi, a megfontolt, majdnem két méter magas humanoid képével pont úgy festett, ahogy egy távoli világban a Jediket képzelik. Mellette padawanja, Shaitana lépkedett, egy szintén humanoid lány, aki immár tanulmányai végéhez közeledett. Három év a háborúban bizonyos szinte felért húsz év meditálással, ugyanakkor olyan ismeretek is hiányoztak ezáltal Shaitana tudásából, mint a nyugalom fenntartása, elmerülés az Erőben és a ragaszkodás mellőzése. Ez utóbbi természetes volt egy Jedinek, de nem egy olyan padawannak, aki a klón-háborúban nőtt fel. Egy háborúban egyszerűen nem lehet cél nélkül küzdeni. Shaitana pedig a mesteréért harcolt. Elsősorban.

A két Jedi a hangárban két barc felé vette az útját. A barcok a legújabb fejlesztésű köztársasági suhanók voltak. Rendkívüli gyorsaság jellemezte őket, és a manőverezés is messze könnyebb volt velük, mint elődeikkel. Természetesen sugárvetőkkel is ellátták, bár a Jediknek erre nem volt szükségük… a fénykard veszélyesebb bármely lézerpuskánál. A barna suhanók messze beleolvadtak a hangár környezetébe, és Onhzi remélte, hogy ugyanígy belefognak majd az erdőébe is. Szerette volna, ha minél később veszik őket észre.

- Shaitana, készen állsz? – fordult tanítványához.

- Természetesen, mester – bólintott a padawan. – Továbbra sem tartod jó ötletnek, hogy külön mérjük fel a terepet?

- Nem. Egyáltalán nem – válaszolta higgadtan Nhered, és jelezte, hogy lezártnak tekinti a vitát. – Csak tudnám, miért kételkedsz állandóan a meglátásaimban? – kérdezte, de nem várt választ. Shaitana persze tudta ezt, így csak akkor válaszolt, amikor mestere ráült suhanójára, és kilőtt a hangárból.

- Tapasztalatból... – motyogta a Jedi, majd követte mesterét.

 

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Onhzi érezte, amint a metsző szél az arcába csap. Érezte a bolygó hidegét, a füst szagát, a háború lángolását, de azt is tudta, hogy nem szabad belemerülnie. Feladata van.

Mellette padawanja suhant, szó szerint; Onhzit mindig megdöbbentette, mennyire ura a járműveknek Shaitana. Padawanja mindig felülmúlta őt, ha gépekről volt szó, de ezt nem is bánta Nhered, sőt… örült neki. Legalább a lány örömét leli valamiben ezalatt a pusztító háborúskodás alatt.

A Jedi-lovag intett Shaitanának, hogy forduljanak jobbra, és ezáltal hagyják maguk mögött a köztársasági bázis elnyúló képét. Az irányváltással egyidejűleg a talaj is változott alattuk. A szikár, kiszáradt föld barna színét lassan felváltotta a zöld, lélegző talajé.

A szél is csillapodott, felfogták a megjelenő fák koronái, melyek körülvették a két suhanó Jedit.

Érdekes módon mindketten élvezték valahogy az utazást, egy kis szabadságot jelentett nekik a háború forgatagában. Nhered ráhasalt az irányítópultra, és lenézett a talajra. Az elmosódott föld emlékeket ébresztett benne. Emlékeket régről, a háború előtti időkből. Amikor még nyugalom volt, és „mindösszesen” a távoli bolygók kisebb-nagyobb ügyeivel kellett szembenéznie. Eszébe jutott Telos, ahol első küldetését teljesítette, a peremvidék, ahova azért küldték, mert még éretlen volt… de eszébe jutott a háború is, Nar Shaada, egy kislány, aki kegyelemért kiállt, de a MagnaGuard megöli…

Nhered Onhzi megrázta magát, és inkább az előtte álló útra összpontosított. Elég volt neki egyszer átélni ezeket a szörnyűségeket.

A következő pillanatban azonban egy szörnyű érzés tolakodott be az agyába. Egy másodperc elég volt rá, hogy rájöjjön, az Erő figyelmeztetése volt ez, és még egy másodperc kellett ahhoz, hogy cselekedjen.

- Ugorj! – ordította Nhered tanítványának, Shaitanának, és közben kezével igyekezett jelezni, hogy a padawan hagyja el a suhanóját. Shaitana azonban nem hallhatta, mit mond, hisz rendkívül gyorsan repültek, a suhanással együtt járó robaj megsüketítette őt, Nhered kézjeleit pedig láthatólag nem értette. – A Jedi-lovag tudta, hogyha egy pillanattal tovább tétovázik, mindketten meghalnak, így cselekedett. Lábát átvetette a suhanó nyergén, és egy jól irányzott ugrással tanítványa felé ugrott, és lerántotta a suhanójáról. Annyit még sikerült elérnie, hogy Shaitanát magához szorítsa, és valamelyest tompítsa az esést. Az utolsó emlék, mely a becsapódást megelőzően betolakodott az agyába, egy hatalmas robbanás volt, melynek eredményeképpen suhanóik megsemmisültek. Ezután pedig teljes sötétség telepedett mindkettejük szemére.

 

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Agas arra kapta fel a fejét, hogy az egész Hawk eszeveszetten rázkódik. A hipertér unalmából általában mindig egy holokönyvbe merült, így elsőre fel se tűnt neki a rengés. Aztán mikor eljutott a tudatáig, azonnal T3-M4-ért kiáltott. A kis asztroelőd K-9TD társaságában érkezett meg.

- Mit parancsol kis gazdám? - Kérdezte 9TD jellegzetes fensőbbséges hangján.

- T3, mi a túró ez? - Vonta kérdőre az asztroelődöt a férfi.

A droid elektronikus fütyjeleket adott ki magából, majd rákapcsolódott az egyik konzolra. Agas kérdően pillantott a protokoll droidra, ami az állát vakargatva nézett társára.

- Na, mit mondott?

- Mivel még nem volt elég időm teljes mértékben kiismerni kis barátunk nyelvjárását, így nem vagyok benne biztos, de nem minden ok nélkül megalapozott véleményem szerint...

- A lényegre! - Rivalt rá a droidra. 9TD hajlamos volt a hosszú, nyakatekert mondatokra, persze ez nem csoda, hiszen egy politikus alkalmazásában állt, mielőtt Agas ellopta.

- A hiperhajtómű meghibásodása rezonancia hullámokat keltett, ezért fénysebesség alá kell lassulnunk.

- Különben?

T3 nyugodt fütyüléssel válaszolt, 9TD pedig tolmácsolta, kevésbbé nyugodtan.

- Különben darabokra szakadunk.

- Hogy az a... - ugrott Agas a megfelelő konzolhoz és lassítani kezdett. A kék alagút visszaalakult elnyúlt fényes csíkokká, majd a csíkok pontokká mentek össze. A rázkódás megszünt. - Azt hittem, megjavítottad?

T3 méltatlankodva válaszolt.

- Aszongya, se elég időt, se elég lehetőséget, se elég felszerelést... azaz alkatrészt nem kapott a hiperhajtómű teljes kijavítására, így csak ideiglenes működésre tudta bírni. Ha kíváncsi a véleményemre...

- Nem vagyok - intette le a droidot, majd az asztroelődhöz fordult. - Meg tudod javítani? A frontvonalra tartunk...

- A frontvonalra? - Hökkent meg 9TD.

- ... ahol nagy szükségünk lesz a hiperhajtóműre.

- A fontvonalra? - Ismételte sopánkodva 9TD.

T3-M4 nem törődve protokoláris társával felmérte az Ebon Hawk hbáit, majd válaszolt.

- A forntvonalra?

- Kuss és tolmácsolj.

- Tervezőm... szerinte ő egyedül nem képes rá, de ha leszállnánk valamilyen fejlettebb világon, be tudná szerezni a szükséges alkatrészeket, amelyekkel végérvényesen megjavíthatja a Hawkot, de a tanácsa szerint jobb lenne egy teljes belső csere. Szerintem legjobb lenne szemétre dobni ezt az ócskavasat.

- Kérdeztem a véleményed, bádogvödör? - Azzal a navigációs pult elé lépett és lekérte a Galaxis térképét.

- Hol vagyunk? - Érdeklődött 9TD.

- Itt - mutatott a monitoron egy üres térre Agas, ahol csak egy kis vörös pont villogott. - A nagy büdös semmi közepén.

- És hová akarunk menni?

- Ide - bökött egy apró rendszerre, ami nem volt messze tőlük. - Nagy büdös semmi a négyzeten. Hiperhajtómű nélkül is odajutunk pár óra alatt. Nem túl fejlett, de talán T3 megtalálja ott a szükséges alkatrészeket.

T3 eközben átgurult a műszaki szobába, hogy részletes listát készítsen a károkról és a kijavításához szükséges anyagokról.

Agas visszaült a pilótaülésbe és irányba állította a Hawkot. 9TD mellő ült a másodpilóta ülésbe és a konzolon kezdett munkálkodni.

- Lekértem a rendszer adatait.

- Hallgatom - szemlélte Agas a csillagos eget. Egyelőre nem tudta kiszúrni a rendszer napját.

- Playa-rendszer, az egyetlen lakott bolygója a Plamithy, egyeduralkodója a plam. Despotikus uralkodási mód jellemzi. A kereskedelemtől teljesen elzárt. A Köztársaság tagja háromszázhuszonegy standard éve. Nyersanyagban gazdag. Katonai egységek számáról nincsen adat. Utoljára háborút hétszázhatvannégy éve viselt a tőle három parszekre fekvő Leyma-rendszer hetedik bolygójával, a Ryattal.

- Nem hagynád ezt a kultúrmaszlagot? Arról nézz adatot, hogy elég fejlettek-e. Egy parszeken bellül vannak, nincs hangulatom, se időm három parszeket megtenni addig a másik rendszerig.

- Ő... a kalymok, azaz a helyi lakosok a trukta kristály feldolgozásával foglalkoznak. Ezer évvel ezelőtt a bolygó ennek köszönhette... mondjuk így, hírnevét. A régi teherhajók hiperhajtóműve e kristály fúziós bomlásával előállított energiát használták fel.

- Hát, a mi hajónk bőven benne van az ezer évben... látod 9TD? A sors is azt akarja, hogy a miénk legyen ez a meló. Mekkora szerencse, hogy pont egy olyan bolygó közelébe döglik be a hajónk, ahol éppen az ilyen régi gépekre szakosodtak.

- Két dolog van, ami hibádzik az elméletében, kis gazdám. Egy, ez a szakosodás ezer évvel ezelőtt volt, azóta ők is tovább fejlődtek. Kettő, két hete Szeparatista kézen van.

- Egy, attól a kristályok még ott vannak, és T3 biztos tud ezzel kezdeni valamit. Kettő, mit érdekel az engem, hogy kinek a kezén van? Köztársaság, Konföderáció, egyre megy.

- Igen, de pillanatnyilag a Köztársaság is ott van.

- Vagyis? - Értetlenkedett Agas, egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a sors, amit úgy dícsért, így kibabrált velük.

- Nem kell túl nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön, pillanatnyilag alig fél parszeknyire dúl tőlünk a klónok háborúja és mi egy fénysebességre képtelen, négyezer éves ócsakavassal robogunk teljes gőzzel az első vonal felé.

Agas nagyot sóhajtott és maga elé meredt. Ennél rosszabb már nem is lehet. Hiba volt elvállani ezt az utat. Nagy hiba. De ha már belement, igyekszik végigcsinálni.

- T3! - Kiáltott hátra. - Ellenőrizd a pajzsot és a fegyverzetet. Attól félek, szükségünk lesz rájuk.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Heldon Murat elégedetlenül dőlt hátra székében. Csöppet sem volt megelégedve a fejleményekkel. Csöppet sem. És persze ezzel nem lesz egyedül… már előre rettegett a perctől, amikor…

- Uram! – szakította félbe gondolatmenetét titkára.

- Mondja, Shor! – morogta Murat, és várakozóan nézett beosztottjára.

- Uram, a szenzoros letapogató két járművet észlelt a bázis területi határán belül. A járműveik kezelőinek paramétereiből, pontosabban azok eltérőségéből, melyeket a letapogatás során nyertünk, arra következetünk, hogy a két pilóta nem klón volt.

- Nem klón? – vonta össze a szemöldökét a kormányzó. – Nem klón?

- Nem, uram. És a hőmérséklet adatokból azt is kikövetkeztettük, hogy nem is plamithy-iek.

- Tehát? – Murat még jobban összevonta a szemöldökét.

- Tehát valószínűleg Jedik, uram! – fejezte be Shor. – Persze lehetséges, hogy illegálisan itt tartózkodó csempészek, vagy effélék, de tekintettel a Köztársaság katonai hierarchiájára nagy valószínűséggel Jedik voltak.

- Voltak?

- Voltak uram. Lelőttük őket – bólintott Shor.

- És megtalálták a holttestüket?

- Nem, uram. De a hőmérsékleti letapogató már nem érzékelte őket, ebből arra következtettünk, hogy…

- Ostobák! – mordult fel Murat. – A Jedik játszi könnyedséggel túl járnak az efféle letapogatók eszén. Saját maguk képesek irányítani a létfenntartó működéseiket. Ha kell, még a saját szívverésüket is képesek leállítani… egy hőmérsékleti letapogató képtelen megtalálni őket.

- Értem, uram! – húzódott visszább a titkár. Tudta milyen az, amikor főnöke mérges. – Természetesen megkeressük őket. Ki küldök egy osztag járőr droidot…

- Shor, magának sosem volt még dolga Jedikkel, ugye? – szitkozódott a kormányzó.

- Nem – rázta meg a fejét a titkár.

- Gondoltam. Ugyanis csupán tájékoztatásul közlöm, hogy egy osztagnyi droidot a Jedik fél kézzel kivégeznek, mindössze öt másodperc alatt.

- Akkor mit tegyünk? – tette fel a logikus kérdést Shor, egy kissé riadtabban.

- Nem hinném, hogy a véletlen műve lenne, hogy a Jedik erre tartottak. Talán kiszimatolták, hogy merre van a bunker bejárata. Azt hiszem, nem lenne túl szerencsés megoldás, ha megpróbálnánk feltartóztatni őket. Sokkal inkább… állíthatnánk nekik csapdát. Egy tökéletes Jedi-kelepcét.

- És hogyan gondolta ezt uram? - motyogta a titkár.

- Jöjjön közelebb Shor… azt hiszem, már megvan a tervem.

 

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A coruscant-i alkonyat utolsó, sárgás-vöröses napsugarai homályosságba burkolták a Jedi-templom tanácstermét. A mesterek, mint az elmúlt évszázadokban, évezredekben annyiszor, most is olyan kérdésekről vitatkoztak, elmélkedtek, melyek az egész galaxis jövőjét befolyásolták. Nem volt ebben semmi különös, abban viszont már annál inkább, hogy mostanában már ők sem tudták mi tesz a legjobbat a galaxis békéjének.

- A csapataimmal elfoglaltam a Boz Pity-i katonai fegyvergyárat, és sikeresen szabotáltuk a bolygó ellen irányuló támadást – a beszámoló férfi egy Jedi volt, aki hologram formájában jelent meg a terem közepén.

- Vos-mester! – fordult felé Saesse Tiin. – Mi a helyzet a környező rendszerekkel? Bizonyos informátoraink szerint Grievous arra bujkál.

- Átkutattuk az egész csillagrendszert, de nem találtuk a nyomát Grievousnak…

- Windu-mester! – szólt közbe egy hang, és Vos-mester hologramjának helyén feltűnt egy másik, öregebb Jedi képe.

- Igen, Kaput-mester? – fordult felé Windu-mester, a Tanács-vezető Jedik közül az egyetlen, aki személyesen is Coruscant-on tartózkodott.

- Sürgős hívás érkezett. Kapcsolhatom?

- Vos?

- Természetesen, Mace. – Vos-mester, aki egy pillanatra újra feltűnt, most ismét köddé vált, és egy klón katona hologramja vette át a helyét. A tanácsban egy kisebb zúgolódás támadt. A klón-háború előtt ilyesmi soha sem fordulhatott volna elő, és azóta sem esett meg gyakran, hogy egy katona jelenjen meg a Jedi-tanács teremben. Se fizikálisan, se sehogy.

- Windu-mester! Itt Hyler parancsnok, a 479-es osztag vezető tisztje.

- Hallgatom, parancsnok – válaszolt a Jedi. – Hogyhogy nem Onhzi tábornok jelentkezett be?

- Onhzi tábornok harminchat standard órája eltűnt. Megszakadt vele mindenfajta kapcsolat. A katonai rendszabályzat értelmében jelentenem kellett az eltűnését.

- És már küldött osztagokat a keresésére? – vetette közbe Kit Fisto.

- Negatív, uram. Onhzi tábornok parancsba adta, hogy indítsunk hadműveletet Plamithy…

- Felülírom – mondta Windu-mester. – Azonnal küldjön három osztagot, hogy…

- Sajnálom uram, de nem teheti. A főkancellár személyesen erősítette meg a parancs helyességét.

- Na és? Mint a Jedi-tanács vezetője tagja, és a köztársaság tábornoka, jogomban áll felülírni a parancsot.

- Nem, uram! – rázta meg a fejét Hyler. – A Szenátusi döntés értelmében többé már nem. A főkancellár parancsát nem írhatja felül. Engedélyt kérek a lelépésre. Katonáim megkezdték a hadműveletet.

- Leléphet – morogta Windu, majd bontotta a kapcsolatot. A terem közepén ismét feltűnt Vos-mester hologramja.

- Egyre nyugtalanítóbb, amit a Szenátus művel – morogta Ki-Adi Mundi. – Ha a háborúnak vége, feltétlen cselekednünk kell.

- Egyetértek – bólintott Windu. – Ez már minden, csak nem demokrácia. Ezzel a lépéssel a főkancellár gyakorlatilag a hadsereg teljhatalmú ura.

- Ha már a főkancellárnál tartunk – szólt közbe Agen Kolar. – Hol van Skywalker?

- A Galaktikus Operaházban. Palpatine hivatta.

- Talán jobb is így – szólt közbe morfondírozva Yoda-mester. – Bizonytalan az ifjú Skywalker hovatartozása…

- De mester – vetett ellen Obi-wan. – Semmi értelme eltitkolni Anakin elől az információkat. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ő is észreveszi a főkancellár romlottságát…

- Te is tudod, hogy túl közel áll hozzá – vágott a szavába Windu. – Skywalker nem megbízható. Ha eláruljuk neki, amit tudunk, olyan mintha egyenesen a főkancellárnak mondanánk.

- Egyetértek – morogta Yoda. – Titkolnunk kell, amit tudunk, a fiú elől. Mindaddig, míg a háborúnak vége.

 

Donát.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 3 héttel később...

Shaitana egy fa mögött állt megbújva. Túl sok értelme nem volt, mert az esetleges érzékelők így is észlelhették, de a kóbor szakadár tisztek szeme elől időleges rejtekhelyül szolgált. Mestere egy másik fa mögül figyelte az előttük álló épületet.

A zuhanás okozta kábulat után néhány óráig egy ősöreg fa odvában húzták meg magukat, testüket fizikailag is elrejtve az arra őrjáratozók elől. Azonban szokatlan módon kihalt volt a környék. Hamarosan elhagyták búvóhelyüket, és beljebb hatoltak a sűrű erdőben.

- Mester, nem találod szokatlannak, hogy nem futottunk még bele egy őrjáratba se? ? kérdezte Shaitana.

- Különös azok után, hogy lőttek. A minimum, hogy túlélők után kutassanak. ? örült, hogy tanítvány nem ment el szó nélkül e mellett a szokatlan jelenség mellett. Már voltak sejtései az okok felől, de szerette volna, ha a padawanja magától is rájön.

- Igen. De vagy azt gondolják, hogy a suhanókat vezetők meghaltak a robbanásban, vagy pedig?.

- Vagy pedig? Folytasd.

- Vagy csapdát állítottak. Nem kutatnak át egy jókora területet, hanem megvárják, amíg mi megyünk hozzájuk. Ott teljesen saját terepen mozognak. Ők lesznek előnyben.

- Ez így igaz. Attól még nekünk mennünk kell, de sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint elsőre gondoltuk.

- És még gyalog is kell bejárni, ki tudja, mekkora területet.

- Ne panaszkodj. Legalább fitt leszel. ? nevetett fel Onhzi.

- Igen, mester.

Két óra múlva viszonylag ritkásabb részhez értek. Láthatóan mesterségesen volt megritkítva a buja növényzet. Onhzi intett Shaitanának.

- Előttünk. ? szólt oda halkan.

- Hárman. ? folytatta a padawan.

Mindketten előkészítették fénykardjukat. Kiléptek egy viszonylag kisebb tisztásra. A túloldalon valóban három szakadár járőr foglalt el megfigyelő állást. Mindháromnál lézerpuska volt, sisakjukon látcső. Azonnal észrevették a két Jedit. Habozás nélkül tűzet nyitottak rájuk felverve az erdő természetes csendjét. Onhzi reflexből visszairányította fénykardjával a lézersugarakat, melyek az egyik megfigyelőt megölték, de még mindig ott volt a másik kettő. A két megmaradt járőr heves tűzet zúdított a két Jedi felé, akik azonban könnyedén hárították azokat. A fénykard testük meghosszabbítása volt, tökéletesen uralták azokat mindketten. A két katona hátrálva ment az erdő belseje felé, hogy a sűrűbb növényzetben nehezebb célpontot nyújtsanak, és ne járjanak úgy, mint halott társuk. Azonban Onhzi és Shaitana hamar utolérték őket, akik néhány sebes kardsuhintás után végeztek velük. Deaktiválták fénykardjaikat, majd átvizsgálták a holttesteket.

- Semmi különös, csak szokásos járőrök. ? állapította meg Nhered.

- Közel járhatunk a bejárathoz, ha egyszer őröket állítottak ide. ? mondta a padawan.

- Igen, valószínűleg. Gyerünk, ne időzzünk itt sokáig, dolgunk van.

Behúzták a holttesteket egy nagyobb bokor alá. Többre nem volt idejük, de legalább eltűntették a nyomokat. Folytatták az útjukat befelé az erdőbe. Hamarosan rátaláltak egy épületre.

Most azt figyelték.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 hónappal később...

Karrde: hát igen, de az az érdekes, hogy én pl csak SW terén passzivitizek, minden másban tudok ténykedni. Lehet kicsit megártott, hogy az ep2 óta majdnem kizárólagosan csak az SW-re koncentráltam... SW mérgezést kaptam :)

 

Krande: na nem tudom tavaj nyár óta ki írt többet kettőnk közül :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.