Ugrás a kommentre

Christie Golden: Battlefront II - Inferno Squad


Darth Sky

Hogy tetszett a könyv?  

8 felhasználó szavazott

  1. 1. Milyen osztályzatot adnál a könyvnek?



Ajánlott hozzászólás

Amerikában július 25-én jelenik meg a Christie Golden által írt 2. Battlefront regény, ami az Inferno Squad alcímre hallgat. A játékban is ez az osztag kerül főszerepbe, de míg az az Ep6-7 között fog játszódni, addig a könyv évekkel korábban veszi kezdetét, amolyan folytatásként a Zsivány Egyeshez és az Ep4-hez. Megismerhetjük belőle Iden Versio (aki a játék főhőse is) és osztaga háttér történetét. Az egység azt a feladatot kapja, hogy szivárogjon be Saw Gerrera ellenálló sejtjének megmaradt tagjai közé, akiknek sikerült elmenekülniük a Jedháról.

 

A regény végleges borítója:

 

C9esUaaXoAETcNo.jpg

Szerkesztve: - Ody Mandrell
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 8 hónappal később...

Látom, nem sokan olvasták még el a regényt. :D 

 

Christie Golden a Sötét tanítvánnyal remek SW könyvet tett le az asztalra. Sejtettem, hogy nem sikerül megismételnie a bravúrt, és valóban, az Inferno osztag meglehetősen középszerű regényre sikeredett. Bár érdekesen és ígéretesen indul, aztán iszonyatosan leül, a cselekmény vontatottá, már-már érdektelenné válik, hogy aztán a végére kapjunk egy kisebb meglepetést. Az írónő stílusával nincs baj, a játékból megismert karaktereket viszonylag szépen kibontja. Főként Iden Versiót, akiről kiderül, hogy a merev, szabálykövető birodalmi álcája mögött egy érző lelket takar, ami reális is a későbbi pálfordulását nézve. Továbbá egy negyedik társuk is bemutatkozik Seyn Marana személyében, akinek a sorsa egyértelmű volt, miután a későbbiekben az Inferno osztag már csak 3 tagot számlál. Az alapkoncepció érdekes, mely szerint Saw Gerrera életben maradt ellenállói (az Álmodók) közé kell beépülniük, majd egy birodalmi károkat okozó informátort kiiktatva felszámolni a csoportosulást. A beépülésig érdekes a sztori, utána viszont sokáig egy helyben toporgunk. Lux Bonteri, mint Mentor érdekes és ha belegondolunk (egykori onderoni lázadó, majd szenátor) logikus lépés volt. Kíváncsi lettem volna, ki az a hűséges birodalmi, akivel összejött... bár valószínűleg egy számunkra ismeretlen illető. A halálát majdnem bevettem, de örülök, hogy végül nem halt meg egykori társaival ellentétben. Összességében nem volt rossz regény, de felejthető, nem tartalmaz semmi olyat, amitől kiemelkedő lenne.  

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én olvastam, csak valamiért elfejetettem írni, talán mert bennem se hagyott mély nyomot. Seyn Marana halála engem meglepett, mert nem tudtam, hogy a játékban csak 3 tagú az osztag. Sajnos a mentor kilétét is addig-addig húzták, hogy mire felfedték addigra kisakkoztam ki lehet az, aki ismerte is Saw-t. 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • Ody Mandrell megváltoztatta a címet erre: Christie Golden: Battlefront II - Inferno Squad
  • 3 hónappal később...

Christie Golden: Inferno osztag

A Star Wars kegyetlen és kíméletlen oldala. Az elmúlt években egyre több olyan sztori látott napvilágot, mely a Zsivány Egyeshez hasonlóan árnyalja a karaktereket és a történetet. Lásd pl. Sötét tanítvány, A lázadás hajnala, Thrawn, stb… Vagy ott van egyből jó példának a Zsivány Egyes film és a regény változata. Az Inferno osztagban a szürkeség sosem látott vagy olvasott mértékben jelenik meg. A karakterek és cselekedeteik esetében teljesen elmosódik a jó és a rossz fogalma. Propaganda, fanatizmus és terrorizmus. Soha korábban nem volt arra példa, hogy ilyen témákat ennyire erősen ábrázoljanak egy Csillagok háborúja regényben. Nagyszabású csatákra vagy összecsapásokra nem szabad számítani, sokkal inkább belelátunk a beépülés, kémkedés, terrorelhárítás világába. A Battlefront videojátékok egyikét sem kell ismerni, sőt előnyben lesznek azok az olvasók, akik semmilyen ismerettel nem rendelkeznek az említett játékokkal kapcsolatban. Ugyanis van egy jelentős fordulat a könyvben, mely így sokkal jobban üt.

A sztori nem sokkal a yavini csata után veszi kezdetét. Golden beépíti A lázadás hajnala, a Zsivány Egyes és A Klónok Háborúja animációs sorozat egyes elemeit utalások formájában, de ennek ellenére önállóan is érthető a regény. Az Alkony századra pedig semmi utalás nincs, az a könyv még később is veszi kezdetét.

A szereplők rendkívül összetett figurák. A könyvben sokuknál nem is tudtam eldönteni, hogy szimpatizáljak velük, vagy sem.

Az Inferno osztag tagjai tökéletesen hisznek a Birodalomban. A regény elejére jellemző fanatikus és szűk látókörű hűségük nagyon zavart. Az Alderaan pusztulása jogos, de a Halálcsillagé óriási katasztrófa. Ami külön érdekes, hogy itt azt írja az írónő, hogy nem voltak civilek a Halálcsillagon, de az Elveszett csillagok című regényben pedig Gray azt állította, hogy voltak az állomáson rekreációs és szórakoztató központok. Iden és Del esetében a beépülős küldetés valószínűleg elindíthatta a kétely csíráit. Gideon-nál ezt nem tapasztaltam. Az ellenfeleik érdekesek. Láthatunk gonosz, korrupt birodalmit, és elvetemült, fanatikus lázadót. A fő gonoszok szerepét most inkább Saw Gerrera utolsó fanatikus ellenállói jelentik, az Álmodók. A Staven vezette lázadó csapat Saw mentalitásának megfelelően mindent hajlandóak feláldozni a siker érdekében. Nem számít az sem, ha civilek a célpontok. A fanatizmusuk ebben a regényben a legmegdöbbentőbb. Főleg, amikor az Anukarán az elsődleges célpontok már iskolás gyerekek. Az Álmodók közül sokan olyan elmebetegek, vagy őrültek, hogy ellenük a Felkelők Szövetsége, vagy a Jedik (ha még lennének) fellépnének. Ebben az esetben teljesen úgy néz ki, hogy Iden Versio csapata teljesen jogosan akarja felszámolni a tevékenységüket. Az elsődleges cél egy informátor felkutatása, hogy aztán az Álmodók ne okozhassanak több kárt. Viszont az Álmodók között is vannak olyanok, akik vagy a szerencsétlen sorsuk, vagy a szenvedésekkel teli életük miatt nem tudtam elítélni, inkább sajnáltam őket. Iden, Del, Gid és Seyn Marana előtt kemény kihívás áll. Be kell épülniük az Álmodók közé és el kell hitetniük velük, hogy az ő oldalukon állnak. Részt kell venniük a birodalmi célpontok elleni bevetésekben. Szerencsére volt olyak küldetés is, melynél az elődleges célpont gonosz és romlott birodalmi volt. A csapat tagjai közül többen is érzelmileg involválódnak. Seyn elkezdi viszonozni az ifjú Sadori közeledését, Seyn volt az, aki későbbre állította a bomba időzítőjét, így megmentve több száz gyereket. Del Piikow-val köt barátságot. A barlangban talált régi droidok üde színfoltok voltak a történetben. Idenre egyértelműen hat a Mentor, azaz Lux Bonteri, az Onderon régi szenátora. A kábító lövéses húzás nagyon jó volt a könyv végén. Lux Bonteri az, aki visszafogja a kegyetlenebb Stavent, és a józanabb észt képviseli. Sok feszült pont van a történetben, de ezek inkább a történte második felében találhatók. Idenék inkább csak a történet második felére lettek szimpatikusak.

A regény szerintem felkelti az olvasó érdeklődését az Inferno osztag jövőjével kapcsolatban. Az Álmodók között végrehajtott küldetés egyértelműen nyomot hagyott bennük. A cselekmény fő szála lassabban bontakozik ki, mint vártam, ami nem lenne baj, csakhogy több fejezet kissé érdektelen lett. A yavini csatával indító első fejezete kifejezetten unalmas és jellegtelen. A beépülés során is vannak kicsit egyhangúbb és kevésbé érdekes fejezetek. Viszont szerencsére sok a feszültséggel és a drámával fűszerezett részek szárma. A kötet végére szinte letehetetlen. Külön kiemelném az egyik szereplővel kapcsolatos váratlan fordulatot. A dráma jól kidolgozott és átélhető. Negatívumként tudom megemlíteni, hogy a kegyetlen, sötét hangulat kissé túltolt, engem többször is nyomasztott, illetve nagyon sokszor nem tudtam eldönteni, hogy szimpatizáljak, vagy se bizonyos szereplőkkel, inkább a sztori végére alakult ki a szimpátia érzése pl. Idennel, vagy Dellel. Összességében véve: négyes. Jó lett, de azért nem kitűnő.

 

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nagyjából én is így érzek a kötettel kapcsolatban. ;)

A BF 1-nél lényegesen érdekesebb lett, de olvastam már jobbat is (az új kánonban is). Mindazonáltal Christie Golden remek író, aki a Sötét tanítvánnyal már bizonyított. 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 4 hónappal később...

Ha kicsit bátrabbak lettek volna és lemerték volna zárni Lux Bonteri sorsát akkor talán egy fokkal emlékezetesebb lett volna. De igy is elérte, hogy mostmár újra szeretném játszani a Battlefront 2 single-player részét. Úgyhogy végülis a maga módján működött.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 11 hónappal később...

Christie Golden: Battlefront II. - Inferno osztag

 

A játék ismeretében alapvetően egy akciódús, pörgős cselekményű könyvet vártam, ehhez képest a mintegy ötven oldalas felvezető után kapunk egy lassan építkező, beszivárgós történetvezetést, amely nagyon is a szereplők lelki világának kibontására építkezik. Terítékre kerül minden, apa-lánya kapcsolat, a Birodalomhoz való hűség, amely folyamatosan próbatétel alá kerül, ahogy a valóság kikezdi a birodalmi propagandagépezetet. Nem mondanám, hogy megkedveltem a főszereplőket, ahhoz túlságosan is birodalmiak voltak (kiváltképp Iden), kivéve talán Del-t. Mindenesetre Iden karakterfejlődése szép ívet jár végig, hitelesnek mondhatnám, hogy a kételkedésének kezdete az apjával való ellentmondásos viszonyban eredeztethető. Seyn Marana pálfordulása nekem túl hirtelen volt, sokáig ő tűnt a legintrovertáltabb személynek, aki képes higgadtan csak a feladatára koncentrálni, mégis ő az, akit érzelmei lebuktatnak. Del Meeko talán az egyetlen, aki két lábbal a földön jár, szakértelme és barátságos viselkedése szimpatikussá teszi. Gideon Hask a pökhendi s*ggfej birodalmi tiszt mintaképe.

 

A beépülés Saw Gerrera egykori ellenállóinak maradékának soraiban szépen fel van vezetve. Az  Álmodók nyomorúságos, reményvesztett, céltalan terrorista sejt; egytől-egyig szánni valóak, akiknek átmeneti veszélyességét egy titokzatos informátor pontos fülesei biztosítják. Máskülönben rég elenyésztek volna csöndben az isten háta mögötti bolygón, Jeosynon. A könyv lapjainak nagy részéből árad a reménytelenség és a kilátástalanság, az Álmodók már a birodalmi kémek nélkül is élő céltáblák. Staven nem több, mint egy megkeseredett részeges senki, aki még  a Saw-nál látott állapotokat is tovább zülleszti.  Nagyon sajnáltam a chadra-fan Piikow-t, aki a birodalmi terror miatt elveszti családját, maga halálos betegségben szenved és emiatt sodródik az eseményekbe. Meglepődtem a Mentor kilétén: Lux Bonteri élete során a szeparatistáktól a Halálőrségen át eljutott az Álmodókig. Ő volt az egyik kedvencem a TCW-ben, jó lenne látni, hogy a klónháború utáni két évtizedben mi történt vele. Sorsa most sem zárul le egyértelműen, így biztos vagyok, hogy még látni fogjuk. A történet vége elég simán zárul, sajnos nincs semmilyen csattanó és a Mentor, mint informátor is elég egyértelmű már a közepétől kezdve.

 

Összességében nekem a regény tetszett, de nem mondanám, hogy valamikor is újra fogom olvasni, ahhoz túl lehangoló és nyomasztó. 4,5/5

Szerkesztve: - Nute Gunray
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 3 évvel később...

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.