Wilde

Hát igen, ez is benne van, de valamilyen áldozatok biztos lesznek a fináléban. Én Hunterre tippelnék, Omega is szóba jöhetne, de valahogy az nagyon kegyetlennek hatna. Aztán meglátjuk hogyan gondolkoztak Filoniék, de eddig mind az első, mind a második évad fináléja nagyon hatásos volt, úgyhogy a sorozatzáróra is biztos nagy dolgokkal készülnek. A szökéssel kapcsolatban mindenképpen felmerül, hogyha Omega innen kijut, akkor mi a további terve. Egyszer már láthattuk, hogy kijutott a létesítményből, de nem lennék meglepve, ha azt az utat lezárták volna Hemlockék. Mondjuk az is lehet, hogy annyira biztosak a belső cella védelmében, hogy úgy gondolják onnan úgysem tud kijutni senki. Az elbizakodottság nem lenne idegen a birodalmiaktól. A másik dolog, ami felmerülhet, hogy Omega megpróbálja kiszabadítani a többi foglyot és valahogy közösen kijutni a többiekkel együtt. Nem tudom, hogy Rex-ék hogy fognak esetleg bekapcsolódni az akcióba, de úgy érzem be lett lengetve, hogy ők is részesei lesznek a végső összecsapásnak, de kérdés, hogy ők hogy kerülnek majd fel a sakktáblára. Emellett ott van az is, amit Frenkie említett, hogyha Omega időközben kijutna, akkor nem kerülik e el egymást Hunterékkel... elég sok minden félre mehet még, de ez tényleg olyan vihar előtti felvezetés, hogy még bármi lehet, de érezni a levegőben, hogy nagyot fog szólni.

Érdekes epizód volt. Az kifejezetten tetszett, hogy nem csak Omegára, vagy csak Hunterék történet szálára koncentráltak, hanem egyszerre mindkét szálat megmutatták. Így láthattuk, hogy egyrészt Omega sem tétlenkedik, hanem dolgozik a saját szökésén, másrészt tényleg működhet a Rampart-os vonal és nem a semmiért szabadították ki. Ráadásul Omegán keresztül azt is megmutatták, hogy mennyit fejlődött az első évad óta, ahol még az is újdonság volt neki, hogy földet érzett a talpa alatt, most meg már úgy feltalálja magát, hogy ő tervezi meg a szökést ebből a látszólag nagyon szigorúan őrzött börtönből. Az mondjuk kicsit furcsa volt nekem, hogyha annyira megfigyelik őket, akkor nincs ott valahol egy lehallgató berendezés? Ezzel kapcsolatban még lehetnek meglepetések és kiderülhet, hogy Hemlock tud Omega tervéről. Azt szintén egy jó ötletnek tartottam, hogy Echo visszatért a csapathoz és aztán az akció során ő lett az, aki főszerepbe került a rögtönzött terv végrehajtásában. Amúgy, amikor találkoznak Echóval, akkor ez elvileg az a bolygó, ahová Fennec hozta Omegát még az első évadban, ahol ilyen elhagyatott kaminói klón-laborok voltak nem? Rampart szereplése tényleg üde színfoltja volt az utóbbi részeknek. Itt kifejezetten jópofa volt, ahogy zokon vette, hogy de hát ő admirális volt és nem jó neki ez az egyenruha... egy önző birodalmi mindig önző birodalmi marad. Érdekes lesz az is, hogy mi lesz az akció kifutása, mert mondjuk a következő részben megtalálják a Tantiss bázist, de még gondolom szólni kéne Rex-éknek és nem csak ők négyen fognak itt akciózni. Amúgy a látványvilág továbbra is pazar, elképesztő mennyit léptek előre ezzel az animációval a TCW óta. Itt azt emelném ki, amikor közelednek a Coruscanthoz és ott látszik ahogy beszűrődik a napfény a kabinba, ott a fények és az árnyékok fantasztikusan festettek, de az a snitt is ötletes volt ahogy felülről látjuk Omegáék börtönét és a köralakú alakzatok ahogy kirajzolódnak az tényleg remek volt, meg előtte a vágás is szintén. Furcsa belegondolni, hogy már csak két hét és véget ér a sorozat, de remélem a lehetőségekhez mérten azért pozitívan búcsúzhatunk el hőseinktől...

Szórakoztató epizód volt ez is, de nekem eddig ez tetszett a legkevésbé az évadban. Ez a tankos akció ugyan nem hozta egy az egyben ugyanazt, mint amit a Mandaloriban már láthattunk, de eléggé emlékeztetett arra. Az akció tényleg nagyon látványos volt, de azon kívül nem sok újdonság került az epizódba. A dinamika visszatért oda, ahol az évad elején keresték a Weylandet és Omegát meg kell menteni. Amit Hemlock elmondott Omegának, az a lány számára nyilván új információ volt, de mi ezt már mind ismertük korábbról. Ezáltal volt súlya annak, mikor Hemlock kijelentette, hogy most már ide lesz bezárva Omega, így átértékelve az évad elején látott raboskodását, ami a maga sivár egyhangúságával egy teljesen más szint volt a gyerkek elkülönítőjéhez képest. Viszont ez nem volt egy nagy reveal, már ismertük ezt a helyet, az M-számról nagyjából tudtuk, hogy miért fontos Omega, úgyhogy ez inkább a szereplőknek hordozott új dolgokat, de nézőként nem kaptam fel a fejemet. A másik dolog, ami nem annyira tetszett, hogy Crosshair egyszer csak előáll azzal, hogy ő tud információt a Weylandről, csak ezt eddig direkt nem mondta el. Valahol érthető, hogy miért nem állt elő ezzel, de nekem ez a megoldás akkor is olyan semmiből előrántott volt, még ha meg is magyarázható úgy, hogy Crosshairben összeállhatott már ez a kép Ramparttal kapcsolatban. Azt valahol sejtettem, hogy még ebben a részben nem fognak eljutni a Weyland koordinátáihoz, de kíváncsi leszek rá, hogy kin keresztül vezet majd az út Hemlockhoz. Az animáció nagyon szép volt, mind az akciójeleneteknél, mind a környezet ábrázolásánál továbbra is elképesztő, hogy hová jutott ez a stílus az elmúlt másfél évtized alatt. Az előzetesben is látható akció így az epizódban is fantasztikusan festett és Phee feltűnésének is örültem. Azt kicsit sajnáltam, hogy nem tért ki hosszabban a Pabura viszontagságára, végül is számára is fontos volt a bolgyó, de az, hogy ő segítette ki a csapatot talán előrevetíti, hogy lehet még szerepe a végjátékban is. Rampart visszahozatalának azonban még Phee-nél is jobban örültem. Amikor utoljára láttuk a 2. évadban, ha jól emlékszem arra spekuláltam, hogy láthatjuk még őt. Egyszerűen túl fontos karakternek tűnt, ahhoz mérten, hogy sok időt szántak a felépítésére (az első évadban gyakorlatilag ő volt a gonosz), hogy így egyszerűen csak félredobják, még ha az a húzás pont a váratlansága miatt működött olyan jól. Az egyébként érdekes lehet, hogy miért nem vonták ki a forgalomból, nem tudom, hogy létezik e második esély az Uralkodónál, de arra tippelnék, hogy nem. Rampart viszont nem tűnt olyan értékes munkaerőnek, hogy érdemes legyen életben tartani, egy magasabb körökben mozgó embert pedig akár azért is megéri elhallgattatni, nehogy eláruljon dolgokat. Lehet ez is lesz a Nekromanta projekt veszte, amivel átköthetnének a klón szálra úgy is, hogy Rampart révén jutnának el Hunterék a Weylandre. Nagyon izgalmas lesz a következő epizód, egyelőre nincs tippem, hogy mit akarnak kezdeni Ramparttal, ki fog neki segíteni, de az is érdekes, hogy a szabadulása után mihez kezd. Egyébként soha rosszabb epizódot, de a múlt heti duplarész után ez egy kicsit fékezett habzású epizód volt már ami az új izgalmakat illeti, mert látvány azért volt rendesen.

Lenne egy javaslatom erre a fejvadászra, ha a legutóbbi feltűnése után egy kicsit szimpatikusabbá akarnák tenni:

Érdekes lesz, kíváncsi vagyok a főszereplőre, meg ez az egész alvilági tematika is nagyon vonzó. Sok múlik majd a játékmeneten, de nagyon ígéretes ez a játék és az biztos, hogy a megszokottól eltérő élményt kaphatunk.

Nálam is leváltotta most a Coruscant-ot, amire azért ritkán van példa.

Nem akartam hibáztatni, természetesen akaratán kívül alakult így, de mégis az lett a vége, hogy ő vezette el a Birodalmat a Pabura. Kíváncsi leszek, hogy fog reagálni, amikor ő is visszatér a bolygóra, mert gondolom hamar eljut hozzá a hír és akár még ő is beszállhat majd a Tantiss elleni akcióba. Lenne rá oka bőven.

Majd fogok róla írni mindenképpen, bár az még úgy érzem pár héttel odébb van, most tartok még az első évad felénél nagyjából, de eddig nagyon tetszik.

Tetszett a sors iróniája, hogy Phee vezette el a Birodalmat végül a Pabura, még ha akaratán kívül is, ami azért volt ironikus, mert ő volt az, aki legelőször elvitte a 99-eseket a bolygóra. Gyakorlatilag ő mutatta meg nekik, hogy itt van egy védett hely, ahol új otthonra lelhetnek és most ő volt az egyben, akin keresztül eljutott a Birodalom a Pabura. Ventress maga is megtalálta, meg itt "besegített" Cid is, akinek az árulása most még egy plusz réteget kapott, hiszen már nem "csak" az osztagot árulta el, hanem így az egész Pabura ráhozta a poklot. Teljesen más képét mutatta most a Pabu, amikor égő roncsokat, menekülő embereket, viharfelhőket láttunk ezeken a snitteken. Nagyon jól érzékeltették azt a pusztítást és azt az áldozatot, amit ez a támadás jelentett és amit még kiemelnék, hogy mennyire eszköztelennek tűntek a hőseink ez ellen a fenyegetés ellen. Általában mindig a Batch van lépéselőnyben, valahogy kivágják magukat és kompetensebbnek tűnnek az ellenségnél, még az előző duplarész során is azt láthattuk, hogy Rex-ékkel kiegészülve lenyomták az X klónt... most viszont megfordult a dinamika. Hunter is, Wrecker is megsérült, vagy alulmaradt a szökési kísérlet közben, míg a Birodalmiak könyörtelenül profi módon vonták ellenőrzésük alá a várost. A végén én is reménykedtem Crosshair esetében, hogy a döntő pillanatban rá tudja lőni a jeladót a távozó hajóra, de utólag azt mondom ez így volt sorsszerű. Ezzel pedig tényleg ráfordultunk a végjátékra. Ezek után már nem hiszem, hogy ugyanolyan lehetne az életük. A Pabu sok szenvedésen ment keresztül és ugyan láthattuk, hogy itt hagyta a tárgyi emlékeit Omega, de nem hiszem, hogy ő vissza fog térni ide, az valahogy túl szép lenne. A nagy összecsapásig, amit az évad végére prognosztizálhatunk, addig nem hiszem, hogy újra látjuk a Pabut, de kíváncsi lennék a város utóéletére. Jó volt, hogy láthattuk a fiatal klónokat is itt, akiket még az évad elején Hunterék megmentettek, remélem azért ők még visszatérhetnek ide. Azáltal, hogy láthattuk Crosshairéket ilyen szorult helyzetben, pedig szintén megágyaztak a finálénak. Most nagyon mélyen vannak, gyakorlatilag teljes vereséget szenvedtek, láthattuk őket olyan pozícióban, amilyenben talán eddig még nem. A 2. évad végén Cid árulása kellett ahhoz, hogy eljussanak Omegáig, de most még ráadásul ártatlanok is szenvedtek közben és talán az egyetlen kis győzelem Omega önfeláldozása volt, aki inkább a Tantiss fogságát választotta a civilek szenvedése helyett. Ez az áldozat nagyon illett Omega karakteréhez és kifejezetten tetszett az, hogy be merték ezt vállalni és nem húztak meg egy olyat a készítők, hogy mondjuk megjelenik egyszer csak Echo és kihúzza őket a bajból, hanem ezt a keserű pirulát most le kell nyelni és Omega újra fogoly lesz. Most egyben visszajutunk oda is, ahonnan az évad elején indultunk, hogy Omega be van zárva a Tantissra és meg kell onnan menteni, de közben mégis mennyire megváltozott minden. A Marauder elvesztése szerintem is szimbolikus, kicsit olyan, hogy mintha egy korszakhatárt is jelezne, már nem lehet visszamenni oda, amilyen régen volt, hanem egy új időszak kezdődik, aminek része kell most már legyen a nyílt konfrontáció és az összecsapás a Birodalommal. Eddig bújkáltak, de most gondolom majd össze fognak állni Rexékkel és jöhet a várva vár klón lázadás. Omega meg időközben megszelidítette Crosshairt, van egy olyan érzésem, hogy a remegése is el fog múlni és Emerienek is szerepe lehet majd a végjátékban. Nagyon sötét tónusú epizódokon vagyunk túl és a folytatás sem ígér felhőtlen pozitivitást, de nagyon izgalmas lesz a vége és elképesztő, hogy mennyi minden rejlett ebben a korszakban, meg a klónozós szálban, amit anno elindítottak és még most is ilyen sztorikat hoznak ki belőle...

Szerintem ez volt eddig a legnyomasztóbb epizód az egész a sorozatban, de lehet még idevehetném a TCW-t, meg a Rebelst is. Nagyon sötét hangulatú rész volt, amin végig érezni lehetett ezt a lehangoló, kilátástalan érzést, ami az egész Tantiss hegyet jellemzi. Ilyen gyerekrablós sztori már volt amúgy a TCW-ben is, ahol úgyanígy Bane volt a fejvadász, aki összefogdosta a gyerekeket, de ez az epizód valahogy számomra sokkal jobban ütött. Nagyon jópofa volt ez a faj (nem tudom, hogy új, vagy nem, de én nem emlékeztem rá, hogy láttunk már ilyen lényeket korábban) és aranyos volt a bébi is. Azt is remekül érzékeltették, hogy milyen stigma lett az Erő használata. Régebben még azt gondolhatták volna egy ilyen helyzetben, hogy milyen jó, az illetőből jedi lehet, most meg igyekeznek mindenképpen eltitkolni, mert felér egy célkereszttel a homlokodra. Amikor Bane elrabolta a gyereket, lehettek volna még egy fokkal kegyetlenebbek a készítők, ha nem csak elkábítja az anyukát, hanem élesbe lelövi... így még ott maradt a lehetőség, hogyha Rexék megtámadják a Tantisst és ki tudják szabadítani a fogva tartottakat, akkor ez a gyerek visszakerülhet az anyjához. Nagyon szomorú volt így is látni, ahogy elviszik és ez tényleg olyan aljasság, amit ritkán látunk. Ez a Cad Bane a saját anyját is eladná egy jó vérdíjért cserébe. Amúgy tetszik, hogy így bevállalták ezt és nem lett ő is egy cool, szerethető figura... egy Lee van Cleefről mintázott könyörtelen fejvadász, az legyen is ilyen. Aztán mikor megtudtuk, hogy mit őriznek annyira bent a hegy szívében, az megint sokat nyomott a hangulaton. A Birodalom kegyetlensége eléggé ismeretes, számos olyan bűnt láthattunk tőlük, amelyek segítenek elhelyezni, miért is olyan gonosz és embertelen ez a gépezet, amit Palpatine megalkotott és miért olyan kitörő az ünnep a VI. rész végén, hogy legyőzték az Uralkodót. Viszont ez, hogy gyerekeken kísérleteznek és ahogy Hemlock beszél róluk az egészen bicskanyitogató volt. Amikor Emerie elkezd egy kicsit közeledni az egyik gyerekhez, akkor Hemlock rögtön leinti, hogy ezt nem így kell. A saját szempontjából igaza van, nekik tényleg csak kísérleti példányok ezek a gyerekek, de Emerienk azért még pislákol az erkölcsi érzéke és tudja, hogy ez nem helyes. Az Andorban volt hasonló érzésem a börtönös szekvenciánál, ahol tapintani lehetett a kiszolgáltatottságot és a kilátástalanságot a rabokon, de ez itt sokkal durvább volt gyerekeken keresztül látni ugyanezt. Emerie egyébként számomra az epizód pozitív meglepetése volt. Ugyan ő nem része a csapatnak, de kötődik Omegához, egy kicsit azt is érzem, mintha egy tükör lenne Omegával ellenben, hogy ilyen lett volna, ha nem Hunterékhez kerül. Emerietől elhangzik, mikor Nala Se-vel beszélget, hogy őt is gyerekként vitték el és kísérleteztek rajta... kíváncsi leszek erről mit tudunk majd meg, de Emerienek sem volt túl szép gyerekkora. Lehet Palpatine már régebb óta dédelgeti ezt a klónprojektet és belegondolni is félelmetes, hogy eddig mennyien szenvedhettek miatta. Emerie esetében már az első három epizódban láthattuk, hogy ahogy Omegával bánt benne még van lelkiismeret és itt a saját helyzetéből adódóan tud empatizálni ezekkel az itt fogvatartott gyerekekkel. Szerintem ő pozitív irányba fog elbilleni, akkor amikor igazán számít majd. Az mindenesetre látszik, hogy ő nem olyan, mint Hemlock, vagy az itt szolgálatot teljesítő katonák, ő nem tudja csak úgy eszközként kezelni a gyerekeket. A csapat tagjai ugyan nem szerepeltek a részben, de Omega hatása itt is érezhető volt. Az a kedvesség, amit ő hozott ki Emerieből a játék babával, olyan volt, mint egy mag, amit egyszer elvetnek, de aztán később hajt ki és hoz gyümölcsöt. Az, hogy milyen érett lesz az a gyümölcs, az még elválik, de van egy olyan érzésem, hogy az Emerie által itt tanúsított kedvesség még szárbaszökken majd és meg fogja menteni végül valahogy ezeket a gyerekeket. Az az odatett játék annak a gyereknek egy kis reményt adott és talán a nézőknek is. Amúgy tetszik, hogy behozzák Nala Se bűntudatát és, hogy foglalkoznak ezzel a szállal, hogy mit jelent ez mentálisan a karakterekenek, hogy ők a felelősek egy-egy adott helyzetért. Tarkin feltűnésének én is örültem, ezzel nagyobb nyomatékot is kapott az itt folyó munka, meg out of universe is érzékeltették egy kicsit, hogy az eltelt néhány részben, amikor nem nagyon haladt ez az itteni szál, az idegesíti a Birodalmat is. Eredményeket kell produkálni és hát fel is pörögnek ezen a vonalon az események. Egyébként szerintem meg lett az is, hogy hogyan juthatnak el a Tantiss bázisra. A kulcs Cad Bane lehet, tegyük fel, hogy ahogy itt láttuk, megvan ez a protokoll, hogy ő átadja a gyereket a Birodalomnak és utána elviszik azt a Tantissra, ezzel lehet egy csapdát is állítani és így eljutni Hemlockhoz...

Nem érződik annyira rajta az idő sem, a sorozat ötlete szerintem ma is müködne. Abba meg tényleg fura belegondolni, hogy már felnőtt egy generáció azóta, hogy elindult a Lost. A sorozatok nagy korszakának amit a 2010-es években éltünk az egyik előfutára volt a Lost is. Nekem meg személy szerint még gyerekként ez volt az első sorozat, amit már úgy néztem, hogy rendesen vártam a részeket, meg utána beszélgettünk róla az osztálytársaimmal, teorizáltunk stb.

Hát kinek mi... nekem csak a Puffin lekvár adhat energiát és mindent lebíró akaratot. Van aki a tejet szereti:

Eszembe jutott egy közösségi médiában látott poszt után, hogy idén 20 éves lesz a Lost és kedvem támadt újranézni. Csak nagyon homályos emlékek maradtak meg róla, mert ezt én anno még úgy néztem, hogy rendesen mikor leadták az RTL Klubon, akkor mindig egy-egy részt megnéztem (volt, hogy ki is maradtak epizódok és néhol nem annyira tudtam követni az eseményeket), de így egyben még sosem láttam. Az rémlik, hogy a vége nekem nem tetszett, de kíváncsi vagyok rá, most milyen élmény lesz. Eddig négy részt tudtam le és elképesztő nosztalgia hullám kapott el. Amellett, hogy nagyon régen láttam, azt vettem észre, hogy vannak konkrét mondatok, vagy jelenetek, amelyek egyből beugranak (pl. mikor Locke kicsapja ott a késeket, hogy menjenek vadászni) és nem gondoltam, hogy ennyire ráfüggök, de nagyon tetszik az egész sorozatnak meg a szigetnek a koncepciója.

Nem is tudtam, hogy holnap duplarész jön... akkor készülni kell szíverősítővel.

Nemrégiben befejeztem a teljes novella újraolvasását, most így egyben és ez baromi jó volt. Nagyon jópofa volt az a kis extra is, amit a történet végére függelékben betettél ilyen kis képeket az egyes hajótípusokról, fajokról, szereplőkről (ugyan nem volt rálinkelve a függelékre az elején az adott információ, de a Kindle-n lehet gyorsan egy adott oldalra ugrani, így ezt is megoldottam). Ráadásul így egyben olvasva a történetet sokkal jobban érzékelhető volt a múltbeli és a jelenben játszódó szálnak az összekapcsolódása, egymásra hatása. Eleinte (ahogy ezt itt az egyes fejezetek értékelésénél is írtam) nekem jobban tetszett a múltban játszódó szál és főleg ez a Ghornos rejtély, ami az ő karakterét és azt a történetszálat övezte... de aztán a végére azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott az Első Rend körüli sztori és az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szívesen megnézném ezt egy Disney+-os sorozat formájában. Ahogy helyükre kerültek a részletek és kezdett összeállni a kép, úgy rajzolódott ki, hogy mi is van itt a háttérben és azt kell mondjam, hogy nagyon jól összefésülted ezeket a szálakat és tetszett ez a kontrasztos szerkezet, hogy a múltbeli szál fokozatosan halad előre (én egy ponton, mikor Trish megszerzi hajóját és megismerjük Zak-et, azt hittem, hogy ott ez véget ér) és ott ér végét a könyv utolsó előtti fejezetében, ahol a jelenbeli elkezdődik és közben milyen szépen megismertük Trisht és láthattuk, hogy mennyi minden történt vele mind a múltban, mind a jelenben. Ráadásul ez a kezdés - zárás közben képbe hozott a jövőbeli ER-el kapcsolatos eseményeket illetően is. A karaktereket illetően a főszereplő, Trish nyilván kiemelkedik. Szerethető volt, kellően sokoldalú, de nem túl tökéletes és egyesítette magában egy női karakternek a hangsúlyosabb gyengédségét (mikor néhol kicsit olyan anyai szerepben volt Ferra mellett), de egy igazi rettenthetetlen csempész (bocsánat, fuvarozó!) lazaságát, bátor, vagány figuráját is. Ami nem volt tiszta vele kapcsolatban, bár ezt lehet direkt akartad ilyen homályosan hagyni, hiszen Trish múltja egy központi eleme volt a múltban játszódó szálnak, hogy ki is volt ez a Brie Alcyon... Én úgy vettem ki, hogy ő volt Trish testvére, aki benne volt az ER Erőhasználókról szóló archívumában és valamiért nagyon nagy érdeklődést mutattak iránta, úgy hogy Drax-et még a halál torkából is ki tudta menteni egy ilyen információ. Brie már régóta eltűnt, őt kereste Trish (itt kicsit eszembe jutott az Andornak a kezdése, ahol Cassian a testvérét keresi) azután, hogy az elválásuk nem volt zökkenőmentes - legalábbis nekem erre utalt a beszélgetése Porro-val a fogatversenyen - aztán Trisht összetévesztették a nővérével és most kutatnak utána, amiért újból célkereszt került Ferrára is. Először azt gondoltam, hogy Brie Alcyone és Trish ugyanaz a személy, mivel Trishnek többször sem hangzott el az igazi neve "csak simán Trish", de végül mégis úgy tűnt, mintha ő meg Brie nem ugyanaz lenne... de ez nem volt egyértelmű nekem. Az mindenestre nagyon izgalmas, hogy milyen kapcsolata van az Erővel, mit jelentenek a Mustafaros álmai és miért akarja ennyire az egyik Ren lovag... úgyhogy bőven marad kérdés a folytatásra is. A segítői, mint Zak, vagy Ferra, aki még csak gyerekként került a képbe jól hozzá tudtak tenni a főszereplő karakteréhez, rajtuk keresztül is ment végbe kicsit a karakter fejlődése, hogy megváltoznak a prioritásai, felelősségteljesebb lesz, megosztja az életét Zakkel, megtanul bízni másokban. A mellékszereplők közül nekem Ghorn volt a kedvencem, aki eleinte egy nagyon talpraesett, kompetens, hidegvérű profinak tűnt, aztán az egy merész húzás volt, hogy megfordítottad a szerepeket és Ghorn átkerült a proaktívból a reaktív szerepbe, akinek Trish adta az utasításokat, de a karaktert így is kedveltem. Sato szintén jól sikerült és vele egyben megidéztél egy már ismert karaktert, úgy hogy közben egy újat alkottál. Amit egy kritikaként említenék a másik oldalról, hogy voltak emlékezetes pillanatok a gonoszoktól (nekem nagyon tetszett a niktós összecsapás az állomáson, feszültség szempontjából, meg a jelenet felépítését tekintve szerintem az volt a legjobb írásod), de ezek a negatív karakterek nem kaptak elég teret. Ez nyilván benne van a terjedelemben is, hogy egy ilyen novella esetében nincs annyi idő egy-egy kevésbé fontos karakterre és ezek a szereplők csak mellékesek, de nekem nagyon sokat adott, amikor olvashattunk egy fejezetet Drax szempontjából. Egyrészt belátni egy kicsit az ER-be a kulisszák mögé, már alapból jó volt, de magának a karakternek is jót tett, hogy az ő perspektívjából láthattuk az akciót. A kudarcot, a várható következményeit, a férfi félelmeit és így sokkal izgalmasabb figurának is tűnt Drax, egy kicsit kilépve abból a keretből, hogy ő a sötét alak, aki el akar rabolni egy gyereket. Szóval én szívesen olvasnék a folytatásban majd több ilyen ER-es fejezetet, ahol a gonoszokat is egy kicsit jobban megismerhetjük. Amire még kitérnék egy gondolat erejéig, hogy nem csak a saját magad által kreált szereplők sikerültek jól, hanem a már megismert figurákat is remekül keltetted életre. Hux ugyan keveset szerepelt, de jó volt, a Ren lovagról nem sokat tudtam, de iszonyú badass és nagyon fenyegető volt abban a fejezetben, amikor szerepelt. Maz Kanata, aki viszont többször is szerepet kapott, na ő pont olyan volt, mint a filmekben és ez nagy dícséret, hogy ilyen jól tudtad hozni a karakterét, szinte magam előtt láttam, ahogy magyaráz, gesztikulál. Egy name drop erejéig, pedig még @Ody Mandrell neve is elhangzott. Remélem hamarosan majd olvashatjuk az újabb fejezeteket, nagyon tetszik az az irány, amerre halad a történet és az is remek döntés volt, hogy ebbe a korszakba helyezted az eseményeket. Nem csak azért mondom, mert ismerlek, meg kedvellek, de tényleg megnézném ezt a sztorit egy sorozatban is, nagyon jó volt!