Pildi

No, hát úgy alakult, hogy harmadszori megtekintésre már úgy érzem, nincs rá okom, hogy ne 5-öst adjak. Lehet mondani, hogy nem vitték túlzásba a sztorit, de amit vállaltak a készítők, miszerint egy kalandot mesélnek el az erre nyitott nézőknek, azt maximálisan teljesítették. Igaz, a nagy galaktikus eseményekhez nem sokat ad hozzá, és talán még az is igaz, hogy szinte semmivel sem tudtunk meg többet a Birodalom bukása utáni évekről, mint amit már tudtunk a sorozatból. Ezzel együtt kár lett volna, ha nem készül el, mert nagyon nagy szív van benne, és tele van pozitív üzenetekkel, ami a Star Wars alapvető értékei közé tartozik. Ne az apád, a családod határozza meg az életedet, kövesd az álmaidat (Rotta), a harc nem öncélú, csak akkor harcolj, ha muszáj (Din Djarin), a jelentéktelennek hitt élőlények is sokat tehetnek a jókért, ha összefognak (Grogu és az anzellánok), de az alap üzenet az igazán lényeges: a család a legfontosabb (szűkebb, vagy ha az nincs, akkor tágabb, közösség értelemben is), hogy számíthatsz a társaidra, ha bajban vagy, s együtt minden akadályt legyőzhettek. S ez annyira működik, hogy velem harmadszorra már teljesen feledtette azokat a hiányérzeteket, amelyeket a premieren világosan meg tudtam fogalmazni (jobb lett volna egy 4. évad, itt ez vérszegény egy kicsit). A hangulatot nagyon eltalálták, ehhez párosul egy zseniálisan jó zene, amiben két dolgot emelnék ki a hagyományosan nagyszerű főtéma mellett: a Shakari elektronikus témáját, amibe nagyon szépen van beleszőve finoman a sípokkal Mando témája, s jól illik ahhoz a világhoz, és azt a lágy, csilingelő zenét, ami Grogu gondoskodása alatt hallható, s amiben benne van az optimizmus, a törődés, a szeretet. Din Djarin nagyon nagy kedvencem, amióta feltűnt az első évad első epizódjában, amiket magányos westernhős stílusában tesz, ahogy megy, azzal a laza nemtörődömséggel, és ahogy beszél, visszafogottan, minimál stílusban (itt jegyzem meg, hogy a szinkron általában nem rossz, de Mando esetében nagyon elszúrták azzal, hogy elveszett ez a minimalizmus, sokkal kifejezőbb a magyar hang, szinte egy másik jellem tárul elénk csak emiatt, ami nagyon nem jó) - de ebben a filmben mégis más a főszereplő: Grogu és mellette Rotta, ők viszik a prímet minden tekintetben. Grogu cuki, de nem úgy, hogy szánkba van rágva, hogy ő most az aktuális cukiság, hanem ahogy Mando, nála is van egy mértékletesség minden megnyilvánulásában, és ő pont így a legaranyosabb. Semmi manír, itt is a minimál megy, de valami elképesztően jól betartva a határt. A harmadik mozizásnál is kuncogott a nézőtér minden olyan résznél, ahol én is kuncogtam, szivet melengető volt nézni, ahogy gondoskodik az öregéről, de csak úgy, hogy tette a dolgát, semmi több - eddig Mando vigyázott rá, most ő vigyáz rá. Egyszerű, világos üzenet a nézőknek - és nagyon betalál. S Grogu nem csak a cukiság faktor már, hanem a sztori egyik főszereplője, tevékeny alakítója az eseményeknek, kreatív és megoldásorientált (mai modern kulcsszavak a sikerre), és már most látszik, milyen okos. Din Djarinnal akcióban remekül működik a párosuk, megvan az összhang, mindenki ilyen apát vagy fiút szeretne, én azt hiszem. S az anzellánok is úgy társulnak hozzá, hogy megmarad a báj, és még nem lépjük át az idegesítőség határát, ők is jól működnek együtt. Szerintem pl. az ő szinkronjuk rendben volt. A sztori másik nagy csillaga Rotta lett. Nekem a huttok sosem voltak a kedvenceim, nem is csak azért, amiket tesznek, hanem ahogy kinéznek, ahogy viselkednek, számomra primitív, az erőből értő és csak azt tisztelő gengszterek. Erre itt egy hutt, akiről előre beharangozzák, hogy szörnyeteg, látjuk is, ahogy kíméletlenül kivégez egy embert az arénában, aztán kiderül, hogy egy kimondottan jó arc, érző lélek, jószívű, ez már abból lejön, ahogy Groguval bánik, s közben meg deltás felsőteste legendás huttá teszi, ez biztos. Az is marha jó volt, ahogy harcolt, ahogy görgött maga körül, gyorsan, ügyesen, taktikusan. A kézi és közeli küzdelmek nekem mondjuk kicsit túl reprezentáltak voltak ebben a filmben, de speciel az nagyon tetszett, ahogy Rotta harcolt az arénában is, de főleg az Ikrekkel, ez igazi kuriózum! Szóval most már én is azt gondolom, hogy a film ritmusa teljesen jó, a zene nagyon sokat tesz hozzá (nem Williams stílusában, de hozzá felérő módon), és a két nem emberi főszereplő elviszi a hátán az egész filmet, ehhez Din Djarin most csak asszisztálni tud, de azt rendben megteszi. Mellesleg a mozi tele volt családokkal, kisebb gyerekes szülőkkel, szóval én azt gondolom, nem lesz itt akkora esés most már, kevesebb teremmel mennek, de azok nagyjából megtelnek majd. Jó lesz a szájhagyomány, és ennek hatása csak most indul majd be. Ui. : most van egy olyan érzésem, hogy ha rajongói körökben, köztük nálunk is, nem lett volna annyi találgatás, hogy mi mindent lehetne ezzel a filmmel elmesélni, hanem egyszerűen csak beül az ember a moziba, nulla elvárással, akkor remekül fog szórakozni már elsőre is. Ezt teszik az átlag nézők, és nagyon tetszik nekik. Ők azok, akik nem írnak kritikát, nem pontoznak feltétlenül a neten sehol, viszont elviszik a gyerkőceiket a filmre - és megveszik a kapcsolódó játékokat is. Ez a film nekik, és ezáltal mindenkinek készült, csak minimálisan rajongói fanszervíz, de annyi baj legyen.

Ahogy írjátok, sok az ellene ható tényező, tényleg csak az igazi lelkesedés dobhatna rajta, ahhoz viszont nincs benne annyi plussz. Talán jobb lett volna, ha bátrabb, s nem ennyire a szélesebb közönségre számít. Talán az embereket már csak a szupermozik tudják tömegesen bevonzani a moziba, a többieknek jó lesz a tévében vagy letöltve is. Azért a hétvégék esélyesebbek, mert a családi filmeket akkor nézik inkább, szóval lehetnek még korrigálások a csökkenésben.

A port.hu-n 8,8-as a film. Pont mint az Ep3. Tudom, nem mérvadó, de azért ez jó jel. Nem lesz gond a szájhagyománnyal.

Ott a többi lehetőséget nem is néztem, de egy másik videó szerint 3190 Ft a pohár.

Jó képet nem találtam, íme egy video:

Meg én is megvettem. Nagy sikere lett otthon is, és a Vinted-en pénteken már 24 ezerét árulták, s most már 29-30 ezer...

Az előttem szólóak kiváló és részletes értékelését meg sem kísérelve utánozni a magam részéről annyit mindenképpen elmondhatok, hogy nekem is nagyon tetszett a film az első képkockájától az utolsóig, végig érdekes és élvezhető volt, remekül adagolta humort (többször is együtt kuncogott a nézőtér), és nagyon hamar elrepült az a valamivel több mint 2 órás műsoridő. Teljesen értem azonban azokat a hiányérzeteket, amelyeket többen megfogalmaztak itt a fórumon is és a külsős kritikákban is megjelenik, nem sorolom, mert mind tudjuk, mikről van szó, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor valóban, talán jobb lett volna kicsit nagyobb lépték, vagy több emberi akció, meg kapcsolódási pontok a többi műhöz, de szerintem ezt a Mandalorian esetében csak egy 4. évaddal kaphattuk volna meg, egy mozifilmben, ami nem kapcsolódik a Saga filmekhez és azok galatikus léptékű sztorivezetéséhez, azzal nem, akkor nagy eséllyel sokat markolt és keveset fogott volna. Ha ebbe az irányba mentek volna a készítők, akkor valószínűleg kevés lett volna a mozifilmes játékidő egy igazán jó filmhez. Így, ha már az lett a felsőszintű döntés, hogy mozifilm kell, és ez menjen a mozikba, akkor túl sok mozgástere már nem maradt a készítőknek. Én simán megértem, hogy azt gondolták: ha már nem lehet a korábbi tempóban mesélni Mando és Grogu sztoriját, és akár összekötni az Ahsokával, amivel ki lehetett volna pipálni a rajongói elvárásokat, akkor szóljon mindenkihez. Kevesebbet vállaltak és azt akarták maximálisan jól megcsinálni. Szerintem ez sikerült is. Ha nem azt nézem, mi lehetett volna jobb vagy több, csak önmagában ezt a filmet, ami elkészült, akkor nagyon nem tudok belekötni, mert simán megéri egy mozijegy árát (sajnos nincs magasan a léc, amilyen érdektelen filmek készülnek a szórakoztató kategóriában általában). De számomra ez a moziélmény most a klasszikus kalandvígjátékokat idézte meg, ahol szintén nem keresett az ember semmi különöset, csak szórakozni akart, s azok sorába ez remekül illik, az meg rajongóként külön jó, hogy ebben az univerzumban játszódik. Hogy a Solo esetével mennyi a párhuzam, az jó kérdés. Szerintem a Solo nem tudott nyitni a szélesebb közönség felé, hiszen előzménytörténet, s mivel a rajongók jelentős részének nem nyerte el tetszését (egyébként számomra érthetetlen indokok miatt, mint hogy nem Harrison Ford játszott benne), nagyon nem volt másik célközönség, ahol a megítélése jobb írányba fordulhatott volna. A Mandalorian and Grogu sokkal jobb helyzetből indul, s a hatalmas merchandising potenciál miatt ez akkor is hozhat sok pénzt, ha a mozikasszáknál mérsékelt lesz a siker. Szerintem ez kulcstényező lehetett abban a döntésben, miért ez lett a következő film. Már korábban is írtam, hogy én is a 4. évadnak örültem volna jobban, de ha már film lett, akkor most annak örülök, hogy tényleg sikerült egy humoros, szórakoztató családi filmet letenni az asztalra, ami belépő szinten is érthető, élvezhető, ráadásul tele van szívvel, olyan tulajdonságokat erősít, mint a felelősség, a bátorság, a hűség, a kitartás, hogy állj ki magadért, és lehetsz más, mint a rokonaid, van választásod, s mindezek fontos üzenetek a fiataloknál, nem lehet őket elég sokszor ismételni. S közben szép a látvány, jó a zene, Grogu és az anzellánok végtelenül aranyosak, Din Djarin nekem már csak azzal is bejön, ahogy jár és amilyen szűkszavú (most túlzok, de azért valahol ez is igaz ). Meg fogom nézni legalább még egyszer valamikor, szinkronnal is, akkor dől el igazán. Egyelőre 4-est adtam neki, mert egy folytatásban több potenciál lett volna sorozatként, de ez még változhat. Valamiért úgy érzem, hogy idővel egyre jobb lesz az utánérzés. :D Drukkolok, hogy fedezzék fel maguknak a családok kisebb vagy nagyobb gyerekekkel, mert szerintem náluk ez telitalálat lehet. Egy kollégámnak már be is ajánlottam, igaz, ők nem belépőszintűek, mert a kissrác a TCW-t is szerette, de azért nem néznek meg mindent. Majd megírom, mi a vélemény.

Boldog születésnapot, @Donát , @tomcsi80 és utólag is @RockySkywalker ! Mázlista!

Biztosan jól fogsz szórakozni. Mi is jól szórakoztunk, ha ez a fentiek miatt nem lenne egyértelmű.

Én csak zeneileg tudtam hangolódni, de az megtörtént. Imádom a Mandalorian zenei világát, egyedi és az egyik legjobban eltalált.

Őt nagyon szerettem, remek karakterszínész volt. 64 évesen fiatalon ment el.

Olyan film sosem lesz, ami minden nézőnek, pláne a nagyon magas igényű rajongók mindegyikének igazán tetszeni fog. Ettől még ők sem lesznek kevésbé rajongók, mindenki szíve joga, hogy azt szeresse ebben a mára már hatalmassá gazdagodott franchise-ban, amit akar. Van választék bőségesen. Az agyatlan szapulás nem fér ebbe bele, de biztos vagyok benne, hogy Rixon nem ez a kategória.

Én is azt szerettem volna inkább, de a mozifilm ettől még tetszhet akár nagyon is. Drukkoljunk, hogy a szélesebb nézői rétegek felé nyitás melletti döntés a pénztáraknál beigazolódik és megtérül, mert hosszabb távon ez a biztos alapja a továbbiaknak. Egy nagy siker a kasszáknál talán jobban kell a franchise-nak most, mint hogy maradéktalanul kiszolgálja a rajongói réteg igényeit, amit ráadásul elég nehéz eltalálni, ahogy az elmúlt közel 30 évben láthattuk, s ennek a lehetősége csak bővül, ahogy egyre nő a rajongói generációk sora. Emiatt nekem nincs is konkrét elvárásom azon kívül, hogy legyen felhőtlen szórakozás, jó minőségben. Ebben nem hiszem, hogy csalódni fogok.

Az kitalálhatóan cél volt, hogy azok is élvezhessék, akik a sorozatot nem követték, csak egy jó kis látványos kalandfilmre vágynak. Ennek tuti megfelel.

Nekem 24.900 volt tavaly, és most lenne 29.900. Viszont át fogok térni a havi előfizetésre, s ha nincs új SW tartalom, ami érdekel, akkor lemondom.