Még nem jutottam a Nurmengard trilógia végére, a második kötet végefelé járok, de már most szeretném megjegyezni, hogy fanfic-nek egészen kiváló! Az író nagyon igyekezett, nagyrészt sikerrel, a karakterek jellemét, gondolkodását, gesztusait megidézni, szerintem remekül sikerült Harry-t és társait fiatal felnőttként kezelni, teljesen hihető volt, hogy a Roxforti csata után így ment tovább az életük, első munkahely, saját lábon állás, elindulás az önálló élet felé tekintetében. Ami még nagyon tetszett, azok a remek ötletek a varázslatokra, eddig nem ismert bűbájokra, és nagyon ötletes az új főgonosz is, annak székhelye, s hogy a HP 7 részes regényfolyam által felvetett, de részben nyitvahagyott elemeket, köztük
mind remekül használta fel az író. A történet izgalmas, van tétje a döntéseknek, s remélem, a befejező kötet végén is azt mondhatom majd el, nagyon megérte végigolvasni.
S bár valóban jó olvasni, s egészen hozza Rowling stílusát és az abból készül remek fordítást, de azért annak zsenialitását nálam nem tudta elérni. De ez csak egy pici megjegyzés, mert egyébként le a kalappal az író előtt!