Dzséjt

A könyv 2024. március 29-én jelent meg Magyarországon. E könyv nemrégiben jelent meg kis hazánkban, de már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor bejelentették. Bár rengeteg sorozatban, képregényben és videójátékban feltűntek már, az Inkvizitóriumot még mindig sok rejtély lengi körbe. A legfontosabb, hogy egy hajdan az igazság és a gyengék védelmezése mellett elkötelezett Jedi lovag hogyan fordulhat ki magából annyira, hogy aztán Jedikre kezdjen vadászni. Egy-kettőnél még szóba jöhet az, hogy csalódtak a Jedi Rendben és önként átálltak a Sötét Oldalra, de már több mint egy tucatot ismerünk közüllük, ez meg azért elég nagy szám. Emellett kardinális kérdés volt még az is, hogy mégis hogyan élték túl ezek a Jedik a 66-os parancsot. Bár elképzeléseink és utalások formájában már kikövetkeztethető válaszaink is voltak, reméltem, hogy ez a könyv fog igazi konkrétumokkal szolgálni. Optimizmusomat az is táplálta, hogy a könyvet ugyanaz a Delilah S. Dawson írta, aki a Phasmát, ami az ST egyik leglaposabb biodíszletéből csinált egy a maga nemében érdekes, a filmekben látottakhoz tökéletesen passzoló karaktert, mindezt úgy, hogy sikerült egy az átlagos Star Wars könyvek sorából kilógó regényt alkotni, gondolok itt a Mad Max hangulatra és arra, hogy Phasma már önmagában sem egy tipikus SW karakter, még a gonoszok oldalán sem. Nos, az Inkvizítor - A vörös penge felemelkedése beváltotta reményeimet, hovatovább, igen gyorsan az egyik kedvenc SW regényemmé vált. Nem csak azért, mert bepillanthatunk az Inkvizitórium kulisszái mögé, hanem azért is, mert egyáltalán nem azt adja, amire számítasz. A cím láttán ugyanis az ember azt képzelheti, hogy itt egy inkvizítor történetét ismerhetjük meg, aki felemelkedik az Inkvizitórium ranglétráján. Nos, valójában egy Jedi lovag történetét ismerhetjük meg, aki idővel inkvizítorrá válik. Sőt a könyv elején Iskat Akaris még csak nem is lovag, hanem csak egy padawan. Sok szempontból hasonlít Anakin Skywalkerre, azzal a különbséggel, hogy ő nem a Kiválasztott, hanem egy tizenkettő egy tucat Jedi. Annak ellenére, hogy teljesen egyedi a Jedi Renden belül, ami sajnos számára azt jelenti, hogy kivülállóként tekint magára. Ez egyfelől a karakter jellembeli gyengesége, ami alapot ad mindarra, ami vele történik. Másrészt a regény erőssége, ugyanis így egy kívülálló belsős szemszögén át ismerhetjük meg a Jedi Rend mindennapi életét. Iskat szemén át pedig szinte testközelből ismerkedhetünk meg azzal, hogy a Jedi Rend hibás működése miképpen hatott az ifjú lovagokra, akiknek ráadásul a háború szörnyűségeivel is meg kéne valahogy küzdeni. Bár Iskatnak nem mindig van igaza, nagyobb részt jól látja a Rend problémáit és azt, ahogyan a háborút kezelik. Lényegében Iskat kimondja azt, amit a TCW-ben már sokszor láthattunk: a Jedik nem valók tábornoknak, mert nem katonák, nem is képesek úgy gondolni, és pláne nem képesek ennek szellemében rendes döntést hozni. Mindezen túl körbejárjuk azt a témát, hogy a Jedik döntéseikben mennyire hagyatkoznak az Erő helyett saját eszükre, szívükre, érdekükben vagy egyéb külső befolyásokra, mennyi tartalma van még a tanaiknak, hogyan viselkednek az elképzeléseikhez nem igazodókkal, és úgy alapvetően, mennyire az a Jedi Rend, aminek próbál látszani: béke őrök. Mindezeknek hála Iskat Akaris egy érthető, bár nem feltétlen szerethető karakterré kerekedik ki, akivel különösen akkor lehet együtt érezni, ha az olvasó már maga is érezte magát egy közösségben (legyan az család, iskola, munkahely, baráti társaság, stb) kívülállóként. Tetteivel nem mindig lehet egyetérteni, azután pedig, hogy inkvizítorrá válik, már egyáltalán nem. Mégis, tragédiája jól körülhatárolható, az okok és okozatok szépen le lettek festve. Mindezek mellett a könyv szépen illeszkedik be a Star Wars lore-ba is, rengeteg mankót kapunk, hogy mindig tudjuk, épp hol járunk az idővonalon. Ebben kifejezetten nagy segítséget nyújtanak a már más művekben elmesélt események beszúrása, így Iskat szemszögéből láthatunk bizonyos eseményeket az Attack of the Clonesból, a Testvériségből vagy éppen a Darth Vader képregényből, amiben Iskat először jelent meg. És persze rengeteg ismert szereplő is cameózik, mint Obi-Wan, Anakin, mindenki kedvence, Mace Windu, inkvizítorok a Rebels-től a Fallen Orderen át az Obi-Wan Kenobiig, és több, más könyvekben feltűnt Jedi is beugrik. Összességében tehát egy remekül megírt, érdekes, az Inkvizitóriummal kapcsolatban sok kérdésre választ adó műről van szó, ami a Phasmához hasonlóan más megközelítésből prezentálja a Star Wars jól ismert univerzumát, szereplőit. És Iskat démonaihoz különös realitásérzetet ad az írónő személyes vallomása saját belső démonairól, amit a könyv elején oszt meg olvasóival. Szóval, ajánlom mindenkinek a könyvet, akit érdekelnek az inkvizítorok, a nem mindennapi helyzetben lévő Jedik, és a Rend problémáinak körüljárása egy, a tápláléklánc legalján ülő Jedi szemszögéből.

Omega szökési terve szerintem nem elítélendő, épp ellenkezőleg, dícséretre méltó. Kezdjük azzal, hogy a 99-esek közül egyedül Crosshairnek van egy nagyon limitált tudása arról, hogy hogyan is néz ki a Tantiss-hegy belülről, a többiek azt sem tudják, hogyan néz ki kívülről. Nincs részletes térképük vagy tervrajzuk, szóval, ha Hunterék odaérnek, akkor mi van? Azt sem tudják, hogy melyik folyosón induljanak el Omega irányába. Aki most már a bázis legszigorúbban őrzött területén van. Hogy hogyan kell oda bejutni a leszállópályától és onnan kijutni, ezt jelenleg egyedül Omega ismeri (ő végigjárta az utat), a 99-esek viszont azt sem tudják, hogy ez a "széf" létezik. Szóval Omega részéről kifejezetten okos döntés, hogy megszervez egy szökést erről a helyről, és megpróbál eljutni egy olyan területre, ahol nagyobb eséllyel szedheti majd őt össze a csapata. Olyan helyre, amit Crosshair ismer, teszem azt a leszállópályán. Ugyanakkor szerintem Omega nem fog kiszökni onnan addig, amíg nem csendülnek fel a támadást/behatolást jelző riadójelzések. Addig nincs értelme. Viszont nagyon sok értelme van felkészülni a szökésre. Már csak azért is, mert azt a leányzó is tudhatja, hogy ha a 99-esek megérkeznek, Hemlock egyből tudni fogja, kiért jöttek, és nyilván megerősíti Omega védelmét. Így egy hátsó kijárat még kívánatosabb Omega és a gyerekek számára. Plusz akkor még ott vannak az olyan előnyök, amit a káosz nyújt, ráadásul a Birodalom hajlamos bemondani hangosbemondóba, hogy a behatolók épp hol tartózkodnak, így Omega még könnyebben megkeresheti a bázison kóválygó testvéreit. S mindezen túl ne becsüljük le azt sem, hogy Omega mennyivel többet tud tenni szabadon a bázison, aminek rendszerét az ott eltöltött hónapok alatt kiismerte, mint egy lyukban elzárva, tétlenkedve.

Példának okáért nem rémlik, hogy túl nagy hiszti lett volna amitt, hogy a Jedi: Survival Deluxe Edition, ami azért majdnem egy tízessel volt drágább a sima kiadásnál, annyi sírást váltott ki. Pedig ott a pénzünkért csak BD-1 és Cal kapott néhány kozmetikai kiegészítőt, oszt szevasz tavasz. Arra viszont emlékszem, hogy amikor ingyenesen elérhetővé tették a Fallen Order Deluxe Edition extráit, amik szintén csak skinek voltak, na abból lett hisztizés. Mert hát milyen már az, hogy évek múlva valaki ingyen megkapja azt, amiért ő fizetett, hogy a megjelenés napján használhassa...

Ha meg csak skineket kapnánk, akkor meg azért menne a sírás. A fürdős k*rvák mindig tudnak hisztizni valamiért. Igazából az tetszene nekik, ha mindent ingyen megkapnának, és mindent úgy, ahogy azt ők elképzelik. Bár akkor meg az lenne a bajuk, hogy a játék unalmas, mert semmi olyat nem tudtak beletenni, amire nem számítottak. Egy másik fronton meg azért hisztiznek, mert megint(???) nő a főszereplő, férfi már nincs is a Star Warsban, teljesen elnőisedett a franchise (hála Kennedy-nek, persze!). Ami mondjuk Obi-Wan Kenobi, Han Solo, Cassian Andor, Din Djarin, Boba Fett, Hunter, Crosshair, Wrecker, Tech, Echo és Cal Kestis után elég furán hangzik. Rey, Jyn Erso, Omega, Iden Versio, Ahsoka, Hera és Sabine mellé most beáll Kay Vess, jujj. Az meg különösen érdekessé teszi ezt a sírás-rívást, hogy kábé ugyanezek a fajankók a Jedi-sorozatra meg azért prüszköltek, mert nem lehet benne nemet és fajt választani (értsd: nem lehetett lenge öltözetű twi'lek rabszolganőt kreálni )... Meg valószínűleg a hisztizők java, ha lehet, női karaktert választ magának, mert ugye jobb látvány... Khm...

Szerintem élt, de kábé lényegtelen, hogy milyen állapotban van. Akár be tud számolni arról, mi történt vele, akár nem, a tény, hogy konfliktusba került egy ismeretlen kompon egy klónnal, riasztja az illetékeseket. Ha halott, a biztonsági kamerák révén még akkor is azonosítani tudják Rampartot és a 99-eseket. Meg ne feledjük, ott a két TK, akit elküldtek, ők szintén tudnak beszélni, ahogy a vezérlőben elkábított technikus is beszámolhat róluk. De lényegében mindez már teljesen haszontalan, hiszen a komp úton van a Weylandre. Ezen a ponton a Birodalom már csak egy dolgot tehet: elkezd átcuccolni az Exegolra, mert a Tantiss hegy bukta. Amióta létezik a Birodalom, azóta senki sincs biztonságban tőle. A Birodalom már pusztán azt megtorolhatja, hogy Omega és a 99-esek hallották a bolygó nevét. És ez akkor is bekövetkezhet, ha Omega a Tantiss-hegy mélyén nő fel. Amint a Birodalom tudomást szerzett Pabu létezéséről, az ott élők nincsenek biztonságban, és ez nagyjából az exegoli csatáig nagyon nem is változik. Persze mindig kérdés, mennyire éri meg az Uralkodónak az adott időszakban egy bizonyos bolygó népét abuzálni. Lothalnál bár számítottak megtorlásra, de ott már erre nem maradt kapacitás a polgárháború küszöbén. Itt most még valószínűleg nem jelentene sokat, ha a jelenlévő Venatornak kiadnák a tűzparancsot és a szigetet belerobbantanák a tengerbe. Plusz ne felejtsük el, hogy ezek potenciális Erőhasználók, vagyis létezésük fenyegetés az Uralkodóra nézve. És mint tudjuk, az ilyeneket kétféleképpen kezelte a Birodalom: 1) Bekerültek az Aratás-projektbe, ahol birodalmi ügynökökké (valószínűleg inkvizítorokká) formálták őket embertelen kínzások keretében, lásd: Rebels 2x10 The Future of the Force. 2) Megölték őket, lásd: Obi-Wan Kenobi, Tala története.

Pedig pont itt aztán bőven lett volna helye, mert a franchise-ban '98, azaz a Fallout 2 óta jelen van a homoszexualitás is. Sőt a Fallout 2 volt az első nyugati, mainstraim játék, amiben azonos nemű házasság jelent meg, ráadásul egyből úgy, hogy a Chosen One (a játékos karaktere) házasodhatott össze egy NPC-vel. És hát a Fallout mindig is egy sötét tükörképe volt a mi világunknak. Amúgy nem bináris karakter van a sorozatban. Nekem még hátra van az utolsó három rész. Nagyon tetszik a széria (szerintem a valaha készült legjobb videójáték alapján készült élőszereplős matéria), csak baromira nem tudtam még időt szakítani arra, hogy letudjam az utolsó három epizódot. Túl sok minden halmozódott fel, miközben egyben akarom letudni a végét. De hétvégén megpróbálom befejezni, aztán valószínűleg lesz belőle egy egybenézős újrázás. Eddig nálam az év legkellemesebb meglepetése.

Omega eleve úgy indult neki, hogy Crosshair nyomkövetőt tesz a hajóra, aztán Hunterék érte mennek és megszöktetik. Szóval eszébe sem volt nyugton maradni, a szökés már azelőtt a terv része volt, hogy egyáltalán CX-2 elé állt. Pabu megmentése arra az estére szólt a részéről. Nem is szólhat többről, hiszen soha egy percre sem vehette biztosra azt, hogy a Birodalom megkegyelmez a pabuiaknak, csak reménykedhetett benne. Ez nekem is megfordult a fejemben, mert elég nehéz elhinni, hogy fel sem tűnik neki. Az azt jelentené, hogy Emerie roppantúl trehány és figyelmetlen, márpedig eddig nem tűnt annak. És annyira azért nem volt sok cucc azon a tálcán, hogy ne tűnjön fel egy elég nagy eszköz hiánya. Ami valószínűleg nem is véletlen volt ott, hanem valamire használták is.

Talán sikerül. Itt a 003-as állomáson csak voltak kamerák, és a hátrahagyott birodalmi hadnagy csak beszámol arról, mi történt vele. Ha visszanézik a kamerákat, azonosíthatják Rampartot és a 99-eseket, illetve a külső érzékelőkkel valószínűleg lekövethetik, hogy az a komp merre indult el, miután felszállt. Ennyiből már össze lehetne rakni, hová is igyekeznek. Bár talán ennyi sem kéne. Ha azonosítják a 99-eseket a 003-as állomáson, abból Hemlock-nak már rá kell jönnie, mire megy ki a játék. Persze itt még kérdés az, hogy Hemlock-hoz eljut-e az infó annyi idő alatt, hogy a hajó és a "potyautasa" odaér a Weylandre. Mert ugye itt azért az idő már elég komoly tényező. Mire a hadnagy magához tér és kihallgatják, meg visszanézik a felvételeket, a 99-esek már rég a Tantiss-bázis padlóját koptathatják.

Izgalmas rész volt, főleg a végére. Már azt láttam magam előtt, hogy Echo ugyan sikeresen lekapcsolja az érzékelőket, de végül lelövik. Komolyan, amióta Tech meghalt, egyik 99-est sem érzem biztonságban. De ez is volt gondolom a cél - és ezért jó, hogy nem támadt fel CX klónként vagy Snoke-ként. Hiába volt annyi feltámadás/nem meghalás már az SW-ben, amennyi, én még mindig tudok izgulni amiatt, hogy egyik másik hős kinyiffan. Hisz nem mindenki olyan szerencsés, hogy retúrjegyet kap. És épp az jutott eszembe, hogy bár Echónak ez már a második élete, valószínűleg ezúttal már ő is az Erő honában maradna. S akkor a Dominó-osztag tényleg végleg kihalna. Omega nagyon leleményes ifjú hölggyé vált az évadok során, mi több, már az első évadhoz képest is nagyon sokat fejlődött. Itt szépen tetten érhető egy kis keret, ami körbefogja ezt a szezont. Hiszen az elején Omega még kissé tehetetlen volt, hónapokig sínylődött itt, mire végül Nala Se megadta neki a lehetőséget a szökésre. Most viszont ugyanabban a börtönben, de egy sokkal szigorúbb helyzetben már maga teremti meg a szökéshez szükséges körülményeket. Nem vár, hogy megmentsék, megmenti saját magát, mi több, másokat is. Azt hiszem, Omega végül egy nagyon vagány nővé fog érni a következő években. Rampart is érdekes figurává fejlődött, egész szórakoztató, ahogy a 99-esekkel kooperál. Egyik fél sem bízik túlságosan a másikban, de kénytelenek összedolgozni, mert az életük és a szabadságuk függ egymástól. És ezt a lefokozott ellentengernagy is tudja, nem is cseszik ki hőseinkkel, de azért folyamatos kommentjei megmosolyogtatóak. Kíváncsi vagyok, hogyan éri el a vég. A klónok mellett vagy ellen harcolva hullik-e végül el. Azt meg jó látni, hogy a Birodalom már a korai években is hozza a formáját. Simán be lehet sétálni a bázisukra lopott komppal és egyenruhában. Sőt a jelenlegi kaotikus helyzetnek hála (TK-osztagosok, CX-katonák, klón kommandósok és néhány helyen még klón katonák) elég tiszti egyenruhát lopni, a klón páncél maradhat, ha levakarják róla a díszeket. Hogy is mondta Cassian Andor? "Ahhoz, hogy lopj a Birodalomtól mi kéne? Egy egyenruha, összepiszkolt kéz és egy birodalmi szerszámkészlet. Annyira büszkék magukra, hogy nem is érdekli őket. Olyan dagadtak és önelégültek, hogy el sem tudják képzelni. [...] Hogy egy hozzám hasonló bejuthat a házukba, a padlójukon járhat, beleköphet a kajájukba, ellophatja a cuccaikat." Hát ez már most is igaz. A Birodalom biztonsági intézkedései finoman szólva is hagynak kívánnivalót maguk után. Persze vannak olyan dolgok, amikre azért odafigyelnek, mint Tantiss koordinátái, de ez is csak addig megy, amíg Hemlock keze elér. A coruscanti állomásra már nincs hatása, és oda már simán berepülhet egy lopott komp - amik lejelentését úgy néz ki, a Birodalom elég félvállról veheti, hiszen lassan megszámolni is nehéz lenne, hány kompot loptak el tőlük és használták azokat beszivárgásra. Ha belegondolunk, két Halálcsillag csúszott el ezen a banánhélyon, de így veszett oda egy Interdictor, és lehet, hogy most a Tantiss-hegynek is ez lesz a veszte. És akkor lassan rákanyarodunk a fináléra, bár az az érzésem, a következő részben még lesz egy kis reményvesztettség. Most minden túl jól alakul. Általában ilyenkor szokott beütni a crach. Igen, ugyanaz a bolygó, a Bora Vio, de nem Fennec, hanem Cad Bane hozta ide Omegát.

Hát ez hatalmas volt. És valószínűleg tényleg ez lenne.

Az utolsó egy oldalt elolvasva, és a korábbi posztokra emlékezve szerintem itt senki sem nevezte árulásnak azt, amit a Szukits tett, és nem is démonizálta. A felhozott kritikák pedig abszolút jogosak. Nem csak az üzletpolitikai része. Az korrekt volt tőlük, hogy időben szóltak, így legalább megadták a minimális esélyt arra, hogy mindenki megpróbáljon minél több dolgot beszerezni, amit még szeretne a polcán tudni. Félév mondjuk ilyen árak és fizetések mellett lóf*sz és estifény ahhoz, hogy mindent megszerezzen az ember, de mégis csak több esély, mintha egyik pillanatról a másikra lőtték volna le az egészet. Az mondjuk egy másik kérdés, hogy még így is volt pofájuk árat emelni a kifutó termékeiken, kábé azt üzenve, hogy "na még egyszer utoljára nyerészkedünk kicsit rajtatok", de ez már egy másik sztori. Az tény, hogy hosszú-hosszú éveken át biztosítottak Star Wars matériát, ugyanakkor annak színvonala, ahogy ezt biztosították, egyre rondább, ocsmányabb lett, a kiszállítástól a s*ggtörlésen kívül másra nem igazán alkalmas kuponjaikon át a rémes honlapjukig és a vásárlók tájékoztatásáig.

Megtörtént.

Én is leadtam a voksaimat.

De az Exegolon Palpatine ugyanúgy erőt tud meríteni az Erő Sötét Oldalából, szóval lényegében ugyanott vannak, mintha bárhol máshol találkoztak volna. Ráadásul az Exegolon nem csak Palpatine-nal kellett volna megküzdenie, hanem a Sidious-hívő Örök Sith-tel is. Ami lendületből legalább 1080 Xyston-csillagrombolóra elég sith troopert jelent, plusz ott voltak még a Ren Lovagjai, a sovereign protectorok és ki tudja még mit tudott volna Palpatine kiállítani ellene. Az sem biztos, hogy Kiza eljutott volna a felszínig egyben.

Igaz, gyújtogatni végül nem gyújtogattak. Ugyanakkor szétbombázták a fegyvertelen városlakók bevételi forrását. Tüzet nyitottak a dokkokra, ahol egyszerű civilek tartózkodtak. A robbanásokba belehalhattak volna, vagy talán néhányan bele is haltak. Pabu semmi okot nem adott arra, hogy figyelmeztetés nélkül lőjjenek a városlakókra, a Birodalom mégis megtette. Az, hogy égtek a lámpák, nem sokat jelent. Ha az embereket kirángatják az otthonaikból, nem az a legfontosabb számukra, hogy lekapcsolják a villanyt. És erre ott van az ékes példa az előző részben. Több lakót is láthatunk, amint a TK-k kiterelik vagy egyenesen kilökik az otthonukból, aztán megütik őket, amikor ezt szóvá teszik. Valahogy a villannyal senki sem törődik. Érthető okokból. Ha puskával taszigálnak, a villanyszáma baromira nem fontos már. Mindez baromira nem fér bele a Birodalom jelenleg terjesztett imázsába és én erősen kétlem, hogy Darth Sidious megengedné egy városnyi tanú szabadon hagyását több mint máfél évtizeddel a Halálcsillag elkészülte előtt, amikor még pár jawát sem hagyott életben tanúnak pár nappal a Szenátus feloszlatása előtt. Ráadásul nekem nagyon rossz előérzetet adott, hogy a Birodalom látszólag elment, de Shep nem kereste meg Hunteréket, hogy megtudják, mi lett Omegával vagy mi van a lányával, aki nemrég még ott volt a 99-esekkel - pedig a Birodalom hirtelen távozása erre bőven okot adott volna És amúgy épp azért, mert a Birodalom távozott, lenne oka a lakóknak előjönni, hogy felmérjék a sebesülteket és a károkat. Persze a másik serpenyőben ott van az, hogy senki sem említette a deportálást, de szerintem amíg a Venator nem távozik, addig a Pabu lakosai nincsenek biztonságban. És attól tartok, amikor távozik, akkor már ott lesznek rajta a pabuiak. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy Sidious ennyi tanút hagyna szabadon, akik aztán bárkinek elmesélhetik azt, hogy a Birodalom ártatlan fegyvertelenekre támadott csak azért, hogy elfogjon egy kislányt. Ez azért nem venné ki túl jól magát. Ráadásul kellemetlen kérdéseket vetne fel, például: miért is ilyen égetően fontos egy tizenéves kislány a Birodalom számára?